Olvasok egy nagyon érdekes könyvet a megértésről. A The Intelligibility of Nature-ben olvastam egy Maxwell-i reakciót a gravitációval kapcsolatban. Annak idején persze ment a vita arról, hogy a Newtoni gravitációs erőt leíró törvény értelmezi-e a gravitációt, vagy csak leírja, mint jelenséget. Azóta persze ilyen viták nem is folytatódnak, pegid ezt a mechanikus világképet lehetne vitatni eleget.

A gravitációs erőről alkotott képünk közben tovább finomodott az általános relativitás elméletével. Az elmélet jobban közelíti a világot, és a megismert jelenségeket, de még mindig nem adja meg a választ arra az egyszerű kérdésre, hogy miért is lét fel vonzóerő két tömeggel rendelkező test vagy részecske között.

Vissza a lényegre, Maxwell megjegyzésére. Így szól:

"Why does the energy of the system increase when the distance increases?" Vagyis: Miért növekszik a rendszer energiája, ha a távolság növekszik?

Ez megütötte a fülemet. Nagy távolságok esetén az energiaváltozás rendkívül kicsivé válnak mind a Newtoni, mind az Einsteini gravitáció szerint. Mi történik, ha ekkor a rendszer energiaváltozása megközelíti a Planck állandó által képviselt energiaértékeket? Megváltozik a rendszer hőmérséklete? Vagy a mozgás folytonossága szakad meg és egyre nagyobb és nagyobb távolságokra "ugrál" el a két egymástól eltávolodó test, egyre növekedő ugrásokkal, minthogy nem tudja a rendszer a saját energiáját kisebb, mint a Planck állandó diktálta energiaértékkel (kvantum) növelni?

És mi történik akkor, ha az eltávolodás során, a kvantum szerű eltávolodáskor az ugrások nagysága akkora mértéket kell hogy öltsön, hogy a következő ugrás miatt a testek egymástól a fény sebességénél nagyobb sebességgel kelljenek, hogy eltávolodjnak?

Meglepett a gondolat. Pont olyan érzésem támadt tőle, mint középiskolában, amikor saját kútfőből kitaláltam, hogy a Maxwelli elektromágnesességet leíró törvények nem relativisztikusak.

Van valakinek ötlete?