Nem bírok szabadulni attól a gondolattól, hogy az elkövetkező harminc évben mit is fogunk kezdeni a bolygónkkal. Attól a fennálló nagy lehetőségtől, hogy most először igazán át tudjuk alakítani a Földet, olyanná formálni, amilyennek szeretnénk. Most először van meg populáció, technológia és, ha összejön, akarat szempontjából is a kritikus tömeg, hogy nagy méretekben, jelentősen átalakíthassuk a bolygót. Abban, hogy hogyan néz ki, hogy mi található rajta, mi nem, hogy milyen tipikus gazdasági és társadalmi formában is működik.
Teljesen Civilization érzés ez, a játék kezdetén. Aki játszott már a játékkal, az tudja, hogy mire gondolok.
Lehetne is persze elmenni egy nagyon negatív irányba is, ahogy például az Infographics posztja tette. Lehet azzal kezdeni, hogy sokan vagyunk, és ebből csak feszültségek származnak majd. S aztán a feszültségekből konfliktusok, és ha nem vigyázunk, nagyléptékű háborúk, világégés, és a többi.
De szerintem nem kell.
S itt a legfontosabb érv az egyszerű anyagiak, hiszen egy nagyméretű, kontinensre kiterjedő háborúhoz (merthogy határmenti viták, két állam közötti háborúskodás még nem ok az aggodalomra) nagyon sok pénz kell, amit egyetlen állam sem birtokol jelenleg. A második nagy érv pedig az, hogy az összes populáció növekedési előrejelzés túl optimistának bizonyult, mert elfelejtették a kínia központi irányítás hatékonyságát figyelembe venni.
Akárhogyan is, most vagyunk először abban a korszakban, amikor több ember él a Földön jelenleg, mint előtte összesen bármikor is élt. Vagyis meg van arra a lehetőségünk, hogy most, egy emberöltő alatt nagyságrendekkel túlszárnyaljunk minden technikai, társadalmi fejlődést, amit eddig ki- és feltaláltunk. Emellett mostanra a régi megoldásokhoz képest sokkal hatékonyabb megoldásokat találtunk az információ áramlására, annak közvetítésére és átadására (te is most éppen részese van ennek). Igaz ugyan, hogy a netes elérés nem általános, de pl. a mobil telefon ennél sokkal elterjedtebb. Vagyis csak nagyon kevés nagyon elszigelelt része van a Földnek, ahova semmilyen információ nem jut el (s ezeken a helyeken is inkább emberi tényezők, pl. el elnyomó rezsim, mint a technika hiánya az oka ennek, gondoljunk csak Észak-Koreára).
Vagyis mint számban, mind tanulási lehetőségben messze meghaladjuk az előző évszázadokat. S egyszer egy jó megoldást talál valaki, nagyon valószínűleg sokan és gyorsan fogják a jó példát követni, főleg, ha tényleg akkora lesz a szükség, mint azt a vészjósók annyira szívesen hirdetik.
Kíváncsi vagyok, hogy mit is kezdünk ezzel a nagy lehetőséggel.
