Az Totalcar-on jelent meg a hír, hogy Ucsijamada Takesi, a Toyota fejlesztésért felelős alelnöke szerint nincs sok jövője a kizárólag elektromos meghajtású autóknak (villanyautó), azoknak amelyek belsőégésű motorok segítsége nélkül működnek. Ezekben nincsen az autóban másodlagos (vagy elsődleges, rendszerétől függően) fosszílis energiaforrást felhasználó motor, az autó csakis a beépített elemek és a villanymotor(ok) által jut el egyik pontból a másikra. Az autót mindig külső elektromos hálozatra való kapcsolással lehet csak újratölteni.

Megértem a Toyotás pesszimizmust. Az autók jelenlegi formában tényleg nem alkalmasak a kizárólagos elektromos hajtásra.

Csakis azért, mert nem erre lettek kitalálva. A jelenlegi modellek, az autók teljes belső mérnöki ökoszisztémája azon alapszik, hogy egy óriási energiasűrűségű, viszonylag olcsó és szinte korlátlan mennyiségben elérhető és elképesztően gyorsan újratölthető energiaforrást cipel magával az autó. Emiatt a nagy energiasűrűség miatt aztán rengeteg olyan eleme van az autónak, amit kizárólagosan elektromos energiatárolás és hajtás esetén biztosan nem terveztek volna bele.

Gondoljunk csak bele, a mostani autók átlagosan több mint egy tonnát nyomnak, aminek nagy részét a karosszéria, a futómű, a motor és a hajtáslánc többi része teszi ki. Ezt megengedheti magának egy autó akkor, ha tényleg annyi energia áll a rendszer rendelkezésére, hogy mindezt magával hurcolja. A benzines-gázolajos meghajtás esetén ezzel nincs is gond. De ha valaki most a nulláról indulva akar egy villanyautót készíteni, akkor ezen elemek nagy részét újra kellene terveznie, és komolyan átgondolnia, hogy mekkora önsúlyt is képes az autó magával cipelni. Hiszen mindez rengeteg energiába kerül, és a mostani elektromosságot tároló rendszerek (elemek, kondenzátorok, stb.) kapacitása és energiasűrűsége ezt egyszerűen nem teszi lehetővé.

A probléma tehát ott van, hogy egyrészt egyetlen gyártó sem akar végigmenni azon az ösvényen, amely arra kényszerítené, hogy gyökeresen átgondolja, hogy mit is lehetne kezdeni az elektromos hajtással, milyen körülmények között van ennek értelme, és hogyan is lehet egy ilyen alacsony energiasűrűségű energiaforrásokra, mint a mostani elemek, akkuk és kondenzátorok, támaszkodva élhető megoldásokat kialakítani.

Másrészt pedig sem a hivatalos szervek, akik a mostani autók tervezésekor a keretfeltételeket megszabják (miszerint kell az autók elejére rendszámtábla, még akkor is, ha enélkül átlagosan több százalékkal lehetne a fogyasztás csökkenteni, vagy hogy milyen magasan-alacsonyan lehet az első vagy hátsó lámpa, a féklámpás is beleértve), nem hajlandóak a gyárakkal együttműködni abban, hogy új feltételrendszert engedjenek meg, vagy dolgozzanak ki a kizárólagosan elektromos hajtással működő autóknak.

Harmadrészt pedig, bár itt egy kicsit körkörös az érvelés, az autógyártók szerint a vásárló közönség nem kész arra, hogy forradalmian új megoldásokat fogadjon el és, még fontosabb, vegyen meg. Márpedig, ha nincsenek rá felkészülve, akkor az autógyárak nem mernek forradalmi változtatásokat bevezetni, de forradalmian új tervek nélkül a vásárlók nem fognak elektromost autót venni, pont ahogyan Takesi úr is érvel.

Én úgy látom, hogy a mostani belsőégésű motorokról való elektromos hajtásra való átállásban a legnagyobb baj az, hogy nem mer senki sem lépni. Pedig akárhogyan is lesz, annak idején a zsilettpengés borotvából sem úgy lett villanyborotva, hogy beletettünk egy elektromost motort és hajrá. Az egészet kellett újragondolni és tervezni.

Villanyautó is csak így lesz.