HTML

Énvezettem?

Minden amitől két másodperc alatt 300 atmoszférára felmegy az agyvizem a Macskafogó "Én vezettem??" szemszögéből nézve...

Friss topikok

  • nu pagagyí: Ostoba gondolat. A parlament bojkottja is eszköz lehet egy képviselő kezében. Különben is, választ... (2018.12.30. 15:54) Igazolatlan hiányzást a parlamentbe!
  • Online Távmunkás: Nincs kognitív disszonancia, a fideszes nyugdíjasok unokáit elrabolta a gonosz Brüsszel... (2018.03.31. 17:24) Erzsébet utalvány vagy unoka
  • maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: A magyar ellentét más. 2 fő tengely van: - nemzeti vagy idegen, - kapitalizmus vagy harmadik út.... (2017.12.18. 14:35) A Fidesz hármas ellenállása
  • É2I: Mondjuk ennyi. Csak ezt ugye nem hangoztatják ebben a fene nagy felbuzdulásban. Se gyártói kapaci... (2017.09.11. 12:40) Megújuló erőforrás, ugyanaz a hiba
  • fehérfarkas: Sem a kereszténység, sem az Iszlám vallás nem másik kírtásáról, legyilkolásáról szólnak, hanem eze... (2014.10.04. 22:51) A vallás vége

A vallás vége

2014-aug-05 | 216. nap |  Énvezettem?

Azt hittem, hogy az elmúl évek minden lényeges könyvét elolvastam a vallásokról, az istenről kialakult (téves) elképzelésekről, amit érdemes valakinek elolvasnia ahhoz, hogy az isten nélküli világa szilárdan megálljon a lábán. Tévedtem. Sam Harris "The end of faith" című könyve ékes bizonyíték arra, hogy nem elég azt tudni, hogy isten létesését még senki nem bizonyította kétséget kizáróan ahhoz, hogy nyugodtan aludhassunk.

"Az anyákat karddal kaszabolták le a saját gyerekeik szeme láttára. A fiatal nők ruháit letépték, és megerőszakolták őket az utcán, majd... felgyújtották őket. Egy terhes nő hasát felvágták, a magzatot kardhegyre tűzve emelték az égbe, hogy aztán azon tüzek egyikébe vessék a kis tetemet, amelyek lassan felemésztették az egész várost."

Ez a leírás nem a sötét középkorból származik. Ez a leírás 2002. július 27-én jelent meg a New York Timesban a kashmíri összecsapásokról. Ez a mi világunk. A konfliktusnak sem gazdasági, sem faji, sem politikai okai nem voltak. A sok-sok ezer ember szenvedését és halálát okozó összecsapások arra az egyetlen, elképesztő okra vezethetők vissza, hogy a két oldalon állók más istenben hisznek.

S Harris könyve pont abban nyújt újat, hogy kíméletlenül rámutat: nem istennel van igazán a baj. A probléma megértéséhez, és a lehetséges megoldáshoz, ennél mélyebbre kell ásni.

Az persze igencsak sok galibát okoz, hogy az istenekből több van, mint Mickey egér reinkarnációkból: gondoljunk csak a keresztény istenképekre és azok belső permutációikra a különböző keresztény interpretációkban, s aztán ott van még a zsidó Jahvé, aztán Allah, Apolló, Zeusz és a többi görög istenség, Baal, Krishna, és még ezer másik variáció ugyanebben a témában. Az istenségekből álló áradat önmagában még nem is lenne akkora gond. A baj ott kezdődik, hogy ezen istenek egy része úgy gondolja magáról, hogy mindenható és az őt tisztelők csak őt követhetik, sőt ezen követés szerves része kell hogy legyen az is, hogy másokat is megpróbáljanak erre az "üdvös" útra terelni, kerüljön, amibe kerül. Két ilyen isten is elég egy kiadós kalamajkához, az már csak hab a tortán, hogy folyót lehet velük rekeszteni.

Harris ki mer mondani pár jelentős dolgot. Először is azt, hogy mind a Biblia, mind a Korán, és még jónéhány, a hívők által "szent könyv"-nek titulált, de az évszázadok során kétségkívül datálódott írás oda tartozik, ahol az antikvitás nagy része található napjainkban. A könyvtárak polcain a helyük a Zeuszról, Poszeidónról, Marsról és Jupiterről szóló könyvek mellett, nem a politikai vezetők napi döntéseit befolyásoló dokumentumok között. Ezek a könyvek ugyanúgy túlnyomórészt fikciók, mint Heraklész kalandjai.

Másodszor, Harris következetesen bebizonyítja, hogy ezen "szent könyvek" tanításainak nagy része egyszerűen nem kompatibilis a fejlett, modern világgal és annak működésével. Ez persze, így utána gondolva, nem is meglepő, hiszen nem várható el senkitől, aki szerint a Föld lapos, aki nem tudja, hogy a fertőző betegségeknek és azok terjedésének mikrobiológiai okai vannak, akik nem érthetik sem az elektromosságot, sem a repülést, sem a belső égésű motorok működését, aki még elképzelni sem tudják a Holdraszállás, az internet vagy a mesterséges megtermékenyítés kézzelfoghatóságát, szóval egy legalább ezer-ezerötszáz évvel ezelőtt élőtől nem várható el az, hogy a napjainkban meglevő, legalább átlagos gondolkodási szintet megüsse. Akkor viszont miért is fogadjuk el azt, kérdezi Harris, hogy ezen emberek majd nem csak világképileg, de etikai kérdésekben, a jó és a rossz definiálásában akárcsak egy kicsit is képben legyenek a mai világban? Elég arra emlékezni, hogy pár száz évvel ezelőtt még mi is boszorkányokat égettünk és a világ nagy részén vagy rabszolgaság vagy jobbágyság volt a meghatározó életforma milliók számára.

Szerencsére az elmúlt pár száz év alatt a gazdasági, technológia, politikai és, nem meglepő módon, az etikai rendszerünk is jelentősen fejlődött. Ebből következően a jó, a rossz viselkedéstípusok definíciója és értékrendje is jelentősen átalakult, fejlődött. Csak a "szent könyvekben" írtak ragadtak meg a középkorinak sem mondható szinten, miszerint az istenben hívőknek a hitetleneket meg kell ölnie, aki hűtlen, azt is, akit megerőszakolnak, azt is, aki nem megfelelően öltözik, aki más vallást választ, aki rossz napon dolgozik, azt is, és így tovább, hiszen csak így juthat valaki az úgynevezett menyországba.

Harmadszor Harris szilárd álláspontja az, hogy mindamellett, hogy pl. a Tóra, a Biblia és a Korán etikátlan, inkoherens és emberek által fabrikált ötletgyűjtemények, vagyis, hogy nagyrésziben teljesen elavult, több évszázados vagy több mint egy évezredes világképen alapul a tárgyilagos információjuk és az úgynevezett "erkölcsi tanításuk", ezek a könyvek még ráadásul veszélyesek is. S bár odáig nem megy el, hogy a "Mein Kampf"-fal vonjon párhuzamot a veszélyesség terén, de részletesen tárgyalja, hogy a fent említett "szent könyvekben" leírtakat megfogadók és a könyvek tanácsait követők páratlan gaztettekre képesek. Elég itt csak az inkvizícióra, vagy a muszlim öngyilkos merénylőkre gondolni, hogy két konkrét és vitathatatlan példát említsek. Mindkét esetben a "szent könyvekben" írtak szó szerint vétele az egyik fő oka annak, hogy annyi szenvedést okoztak és okoznak azok, akik követik ezen könyvek tanításait.

De Harris ennél is tovább megy. Szerinte nem megengedhető, hogy a jelenleg elfogadott relativizáló hozzáállás irányítsa a politikát és a nemzetek közötti párbeszédet. Relativizmus alatt Harris azt a kiindulási pontot érti, miszerint ha bizonyos emberek így élnek, ilyen világképpel, ilyen értékrendszerrel, akkor hagyjuk őket magukra, ha ez nekik így jó. Két oka is van erre. Egyrészt az, hogy attól, hogy bizonyos országokban elfogadottak, sőt ünnepeltek például a szakrális gyilkosságok, attól még az nem normális, hogy egy családapa szó szerint elvágja a lánya torkát azért, mert azt önhibáján kivül megerőszakolták. Ez a cselekedet gyilkosság marad, akármilyen köntösbe is bújtatjuk. Az a rendszer, amelyik megtűri, sőt támogatja az ilyen jellegű cselekedeteket, etikailag nem ül egyenjogú félként a tárgyalóasztalnál. Harris szerint jóérzésű emberek ezt nem hagyhatják szó nélkül. Másrészt pedig azért sem megengedhető az etikai relativizmus, mert pont azok az országok, ahol az ilyen barbarikus cselekedetek mindennaposak, törekszenek arra, hogy ezen világlátásukat és etikai rendszerüket (pl. sharia) másokra erőltessék.

 S itt van a vallásnak, a kereszténységnek is, de különösen az iszlámnak, tagadhatatlan negatív szerepe a világ jelenlegi állapotának kialakulásában, és várható politikai fejlődésében. (Meg kell hagyni, hogy Harris meglepően keményen fogalmaz az amerikai keresztények, és azok erősödő politikaibefolyása ellen is.) A vallásoknak többszörös káros hatása van. Minthogy egyfajta etikai elvrendszert hirdetnek, de azt tárgyalhatatlanná tették a régi "szent könyvekre" és azok fedhetetlen tartalmára hivatkozva, ellehetetlenítik a saját, már az ipari forradalom idején is elavult, értékrendszerük továbbfejlődését. Ezt tovább tetézik az általános múltbatekintő hozzáállással, miszerint ami nem található meg a könyvekben, arról nem folytatunk vitát. Így nem csak az etikai fejlődés gátjai is, hanem az általános szellemi, beleértve a technológiai, fejlődésé is. Erre a maradi állapotra teszi fel a koronát az agresszív terjeszkedésre való általános buzdítás is, a finomabb szóbeli meggyőzéstől a vallás nevében való gyilkosságig mindent beleértve.

Ez a kombináció pedig, vagyis a múltbafordulás, a feldődésképtelenség és az aggresszió együttese, vallja Harris, teljesen inkompatibilissé teszi az összes nagy vallást az emberiség jövőjével. Szerinte egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy ezen vallások több kárt okozzanak, több (ember) áldozatot követeljenek. Sőt, szerinte, ha a jelenlegi relaxált (mérsékelt) hozzáállasunkhoz ragaszkodunk, csak elősegítjük a civilizáció rövid időn belüli pusztulását. Harris nem fárad bele, hogy emlékeztesse az olvasóit, a vallási fanatizmus és a tömegpusztító fegyverek együttesen egy bolygót kiírtó erővé kombinálódnak. Ennek a jövőnek az eljövetele csak akkor előzhető meg, ha már most cselekszünk, és a mérsékeltek által képviselt "korrekció nélküli megtűrés" stratégiáján is túllépünk egyben.

Persze sem a kereszténységet, sem az iszlámot nem lehet kivülről megváltoztatni. Ezt "belülről" kell véghez vinni, a hívők és a vallást képviselők által. Mivel azonban a hívők arra vannak kondícionálva, hogy a vallás tanításait kérdés nélkül elfogadják, a vallást képviselőinek pedig elődleges érve (főleg anyagi okokból), hogy a vallásuk jelentőségét, befolyását ne csökkentsék, így kevés esélye van ennek a bolygónak a túlélésre.

Hacsak valaki elő nem áll egy, a véres és etikailag már elfogadhatlan múltjával gyökeresen szakító, 21. században is felvállalható "új" kereszténységgel vagy iszlámmal. Ahol pl. a hegyi beszéd része a hitvallásnak, de a szűzfogantatás vagy az "isten fia" bizonyíthatlansága nem kényszeríti kognitív disszinanciából fakadó kompromisszumokra a kicsit is gondolkodni merőket.

A könyv olvasása nagy örömmel és bizakodó várakozással töltött fel, a komoly aggodalom mellett. Melegen ajánlom mindenkinek.

Remélhetőleg a kommentekben nem csak a könyvben olvasottak szemléltetésére futja majd.

Címkék: könyv kultúra tudomány vallás társadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://envezettem.blog.hu/api/trackback/id/tr696564947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.08.05. 15:32:52

Az ateizmus az igazi pusztító erő.

A vallás jellemzően épít, persze mindig vannak fanatikusok.

Allah = Jahveh.

Énvezettem? · http://envezettem.blog.hu 2014.08.10. 10:36:53

@maxval, a gondolkodó birca: Talán ha érvekkel próbálnád meg alátámasztani a kijelentéseid, még lehetne esély arra, hogy eszmecserét folytassunk. Így viszont az abszolutista mondataid, azzal a ténnyel kombinálva, hogy korábbi kommentjeid alapján komolyan hiszel isten létezésében (annak ellenére, hogy a létezését bizonyítani képtelen vagy), pont egy jellemző példát adtál arra, ahogy egy tipikus hívő teszi azt bármely istennel és vallással kapcsolatos témáról is legyen szó.

De mindezek ellenére kíváncsi vagyok: miért pusztító erő az ateimus? Hiszen csak egy olyan kitalálmány létezését kérdőjelezi meg, amelynek létezését még senki sem bizonyította... Egy nemlétező valami létezésének elutasítása még nem pusztítás, akárhogyan is nézem.

A második mondadotra csak annyit tudok megjegyezni, hogy az én meglátásom szerint a vallás jellemzően nem épít, hanem pont az építés (fejlődés) gátja azzal, hogy folyamatosan a múltba fordul, és lassan több ezer éves, és tagadhatatlanul elavult, értékeket-értékrendszereket támogat.

A harmadikat mondatodat pedig, szerintem, óvatosan hirdesd hithű muszlimok környezetében...

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.08.10. 11:45:46

@Énvezettem?:

"A harmadikat mondatodat pedig, szerintem, óvatosan hirdesd hithű muszlimok környezetében..."

Kérdezz meg hithű muszlimokat. Meg fogsz lepődni nagyon.

Hjbm 2014.08.27. 18:55:37

A probléma az, hogy a hit és a vallás elvált a történelem folyamán. A vallás hatalmi eszköz lett, ami így hazug és káros. De létrejöttük oka, hogy van egy olyan isteni üzenet, tartalom, amit a történelem folyamán egyes emberek megkaptak és ez a maga eredeti formájában és tartalmában jó és nagyon hasznos, ha a szerint élnénk tiszta lenne a világ. Akinek ilyen belső hite van az nem térít erőszakkal, nem öl semmilyen vallás nevében, és próbál erkölcsösen élni. Így önmagában a vallás, mint közvetítő tár jó és hasznos, ha a megfelelő hittel párosul. Természetesen megértek mindenkit, aki utálja a vallásokat, de a hit zseniális dolog.

Hjbm 2014.08.27. 18:59:45

@Hjbm:
... az "istenit" be lehet helyettesíteni transzcendens, stb szavakkal - nem feltétlenül gondolok antropomorf istenre. Isten=Tao=Dharma=Törvény egyre mert, mert Minden Egy.

fehérfarkas 2014.10.04. 22:51:38

Sem a kereszténység, sem az Iszlám vallás nem másik kírtásáról, legyilkolásáról szólnak, hanem ezeket tiltják.
Szélsőségesek sajnos vannak - de nemcsak a vallásosak között, hanem az ateisták között is.
Ott vannak a nacionalista/soviniszta, a rasszista, vagy az idológiai szélsőségesek.

A tudomány és a vallás az ókorban sem volt egymással ellentétben, gondoljunk csak az ókori egyiptomi, babiloni meg görög tudományokra, amiket a mai napig használunk.

Kevesen tudják, de II. Szilveszter pápa nemcsak pápa volt, hanem nagy tudós is (pontosabban a pápasága előtt még Gerbert d'Aurillac volt a neve), aki Európában bevezette az arab számokat (a nulla nélkül), az abakuszt, és a csillagászatban az armilláris gömböt. Sőt, maga II. Szilveszter pápa Cordobában, Sevillában és Fezben is tanult és ott szerezte tudományos ismereteit. Ő volt az első európai, aki az asztroláb működését leírta (igaz, csak 50 évvel később jelent meg Hermannus Contractus szekreksztésében, aki szintén egyszerre volt egyházi tisztviselő és az arab tudományokban jártas tudós). Ráadásul még gépeket is tervezett (pl. Rheimsben egy hidraulikus erővel működő orgonát). :)

Sokan azt mondják, hogy a vallás és a tudományok ellentétben vannak egymással - de ez nem igaz. És honnan vette Gerbert d'Aurillac vagyis II. Szilveszter pápa a matematikai és csillagászati tudását, amikor azt Európában még nem ismerték (különben hogy lett volna ő az, aki az arab számokat, az abakuszt és az armilláris gömböt)? A földgömbjén az Egyenlítőt pontosan, a Ráktérítőt pedig majdnem pontosan ábrázolta. Hogy honnan vette ezt a tudást? A muszlim világból, a muszlim egyetemkről. Még pápasága ellőtt több neves európai egyetem mellett tanult Cordobában, Sevillában és Fezben az al-Karaouine Egyetemen is, ahonnan a fenti tudást megszerezte és Európában elterjesztette :)

De nemcsak ők ketten voltak híres egyházi tudósok, hanem ott volt a 13. sz-i Roger Bacon is, akit a nyugati történelem a tudománytörténelem a modern tudományos módszerek bevezetőjének tart (a sokkal későbbi Newton mellett) - az ő patrónusa a legmagasabb egyházi méltóság, maga IV. Kelemen pápa volt. Roger Bacon szintén az iszlám tudományokat tanulmányozta, és legnagyobb hatással Alkindus (al-Kindi) és Alhazen (Ibn al-Haytham) munkássága volt rá. Volt időszak a történelemben (10-13. sz.), amikor még a keresztény egyházi vezetők is nagy tudósok voltak, és a tudományaikat az iszlám világból, a muszlim tudósoktól vették - és ők vezettek be Európában számos addig ismeretlen tudományos dolgot :)

De lehet még folytatni a fenti vallásos tudósokat.
Mi a közös Theodoric of Freibergben és Kamāl al-Dīn al-Fārisīban (más néven: Abu Hasan Muhammad ibn Hasan)?
Mind a ketten a 13. sz-ban születtek, és vallásosak voltak.
Ezen kívül?
Mind a ketten elsőnek adták meg a szivárvány geometriai elemzését - és egymást nem ismerték, egymásról nem is hallottak.
Melyik volt mégis az első?
Mindkettőt elsőnek tartja a tudománytörténelem.
Mégis hogy lehet ez, hogy egymástól függetlenül egyszerre fedezték fel?
Úgy, hogy mindkettő jól ismerte a muszlim tudósok műveit, és mindkettő Alhazem (Ibn al-Haytham) Optika könyvét (Book of Optics) használta fel a kísérleteihez és számításaihoz :)

De persze nemcsak a 10-13. sz. között voltak magas rangú egyházi emberek nagy tudósok, hanem a 20. sz-ban a Nagy Bumm elmélet atyja Georges Lemaître egy belga pap volt. A Leuveni Katolikus Egyetemen tanult, ahol a filozófia doktora lett. 1923-ban szentelték pappá. De már közben matematika és fizika tanulmányokat folytatott. Majd az I. világháború után a Cambridge-i Egyetemre ment fizikát és csillagászatot tanulni, ahol Arthur Eddingtonnal is együtt dolgozott. A többi pedig már a legmodernebb idők tudománytörténelmének a része...

Ez utóbbi már csak azért is megemlítettem, mert az ateisták nagyon sokszor pont a legmodernebb csillagászattal és fizikával érvelnek, ahol pont a Nagy Bumm elmélettel jönnek elő. Azt azonban már nem tudják, hogy az az elmélet amivel Istent és a vallást cáfolni próbálják, pont egy paptól származik :)
süti beállítások módosítása