Hogy nem fáradtatok még bele a mutogatásba!?

Kerék-Bárczy Szabolcs írt egy jól megmondósat a nol.hu-n arról, hogy lehet, hogy nem kellene nagyon a segítséget adó kezet szabadságharcnak kikiálltott önhevülés miatt harapdálni. S annak ellenére, hogy nagyrészt józanul próbál meg a mellett érvelni, hogy a segélyként hozzánk érkező pénzösszegek visszafizetését igenis is folytatni kellene, hőzöngeni pedig nem finom, a kommentek nagy része mégis inkább azon van fennakadva, hogy melyik kormánynak melyik kormányzása alatt dolgozott a cikkszerző, és hogy emiatt miért is kellene inkább csöndben maradnia.

Akár tetszik, akár nem, most Magyarországon nagyon úgy tűnik, hogy mindenkinek van valamilyen politikai múltja. Nem is lenne ez rossz, ha nem folyton azon menne a vita, hogy ki mikor és miért nem szólhat bele a mostani közéletbe.

Még akkor sem, ha lehet, hogy igaza van.

S az egészben az a legrosszabb, hogy ilyenkor jön aztán mindenki, és elkezd mutogatni, hogy így meg úgy, és ekkor meg akkor, ahelyett hogy végre valaki már azzal foglalkozna, hogy most mi van, és hogyan is mászunk ki az egészből.

Csak hát ugye még jön egy választási kör, és azt ki kell várni, aztán majd lehet keményen bemondani, hogy ezt is kezdjük megint nagyon elkúrni. Pedig hát úszunk az adósságban, és ezt előbb vagy utóbb, de vissza is kell majd fizetni. Erről kellene beszélni inkább a nagy egymásra vagy a másikra való mutogatás helyett. Arról, hogy mi hogyan fogjuk az államadósságot, a nyugdíjrendszert, az oktatást, és így tovább, rendbeszedni.

De nem baj. Egyszer majd csak elérünk abba az állapotba, hogy a nagyon mutogatóknak elkopik a mutogatója (vagy közösségileg lerágjuk éhségünkben), és akkor majd lehet rendesen beszélni és vitázni.