Amióta ekkora port kavart, hogy a politikai pártokat igenis támogatni kell, s ráadásul milliárdos összegekkel, komolyan el kezdtem azon gondolkozni, hogy tulajdonképpen miért is kellenek a pártok. Vagyis, hogy az adófizetők által befizetett összegekért mit is kapunk cserébe vissza. Hiszen, normális esetben szellemi intézmények, amiknek a pártok is szeretnék magukat beállítani, szellemi termékeket állítanak elő.
S a gondolatmenet kezdete óta nem tudok szabadulni attól a kérdéstől, hogy politikai pártok végül is mit tettek le az asztalra az elmúlt húsz év küzdelme után, amitől akárkinek is megmelegedne a szíve, és a tudományos vagy technikai fejlesztések, előrelépésekhez hasonlóan megelégedettséggel tudna hátradőlni. Pedig a válasz egyszerű.
Említsen akárki is egy olyan értelmiségi vonulatot, egy olyan új, ezelőtt még nem látott ötletet, amely a magyar társadalmat gyökeresen átalakította, jobbá tette, amely hatására a társadalom jobb irányba mozdult el, előnyére változott az elmúlt években.
Az eredmény lehangoló.
Az elmúlt húsz évben a magyar politikai elit intellektuális előremutató tevékenysége, szellemi terméke olyan kevés és jelentéktelen, hogy még el sem éri az elégtelen érdemjegyet. S nem csak egy évben, vagy pár évben az elmúlt két évtizedben, hanem folyamatosan megbukott szellemi termék előállításban.
Akkor pedig tényleg nem értem, hogy miért is akarunk még milliárdokat pumpálni ebbe a vesztesen játszó, látszólagosan és ténylegesen pénzhajhász és eredményeket szisztematikusan nem elérő "iparágba".
Sokszor hangzott el az az érv, miszerint személyesen nem adnánk a pártoknak, de közös érdekünk az, hogy létezzenek, hiszen nélkülük... és itt jön pár olyan érv, amivel nem tudok mit kezdeni.
Képzeljünk el egy országot úgy, hogy nincsenek a közösség által milliárdokkal dotált politikai pártok. Ez még nem jelenti azt, hogy nem lennének pártok, csak azt, hogy magánpénzből, magántőkére támaszkodva élnének. Aminek elsődleges következménye az lenne, hogy hallgatnának azokra, akik őket támogatják. Ami nem feltétlenül rossz, még akkor sem, ha valaki egyből a gazdagok apokaliptikus uralmát látja maga előtt egyből, hiszen ha tényleg szükség lenne egy klasszikus "néppárt"-ra, akkor az létre is jönne magától. Ezen az úton alakultak ki több mint egy évszázada, most is képesek lennének rá.
A magánpénzen élő pártok viszont teljesítmény orientáltak lennének. Nem úgy, mint a mostaniak, amelyek legfőbb célja az, hogy minél több pénzre tegyék rá a kezüket, hogy azt aztán feléljék mindenféle látható vagy tapasztalható igazi közérdeki tevékenység nélkül. S a teljesítmény orientáltság végre komoly társadalmi programok és megvitatható és végrehejtható gazdasági tervekben jelentkezne nagy valószínűséggel.
A mostani finanszírozási helyzetben a pártok nem érdekeltek abban, hogy érdemleges szellemi termékeket állítsanak elő, hiszen valamelyik pártot ezen szellemi termékek nélkül is megválasztják majd győztesnek minden egyes választáson (legalábbis addig, amíg a "szavaznék, de nincs kire" opció nem lesz bevezetve a szavazólapokon).
Egy magántőkéből élő pártnak viszont eleve érdeke olyan szellemi terméket előállítania, amely piacképes olyan szempontból, hogy a választási sikereken (vagy bukáson) felül biztosítja majd a következő évi jelenlétét is a politikai színtéren.
A magánfinanszírozáson felül persze még volna egy-két ötletem, amivel a mostani politikai rendszert megreformálnám, de erről már írtam korábban.
