Már ezelőtt is foglalkoztam ezzel a témával, de mostanra ért meg néhány elképzelésem arra a szintre, hogy meg merjem osztani őket.
Mint az az elmúlt heti diplomáciai csetepatéban is kiderült, itthon nagy gond az, hogy a pártjaink, vagy a magukat párt képviselőnek kiadó személyek pártbevétel növelési céllal zsarolnak meg akár rádióadókat is.
Véleményem szerint politikai rendszerünk már régen megérett a változásra. Pontokba szedtem, mit szeretnék máshogyan látni és csinálni, hogy a mostani helyzet érdemben javuljon.
Az én országomban tehát...
1. Nincs (ingatlan) pártvagyon. Nincs pártszékház, nincs párt ez, párt az. A pártok kölcsönözhetnek, bérelhetnek magánszemélyektől, vállalatoktól, de ingatlanban mért magántulajdonuk nincs.
2. Nincs vagyonfelhalmozás. A pártok bevételeik vagy költségvetésük 0%-át fordíthatják direkt vagy indirekt vagyonszerzésre, és minden évben évzáráskor a fel nem használt költségvetést karitatív célokra kell felajánlaniuk (amit akár adócsökkentésre is fölhasználhatnánk, ha a központi költségvetésbe kerülne). Vagyis minden évben "üres" kasszával indít minden párt.
3. A párt támogatást szavazás és működési szempontból külön kell választani. Vagyis aki finanszíroz, az nem szavaz; aki szavaz, az nem finanszíroz.
Ez kicsit bonyolultan és feleslegesnek hagzik elsőre, pedig ha jobban belegondolunk, a mostani rendszerben kétszer is támogathat egy pártot valaki. Egyszer a zsebén keresztül úgy, hogy hozzájárul a párt éves költségvetéséhez vagy párttulajdon gyarapodásához. Másodszor pedig úgy, hogy rá szavaz, és a politikai súlyát növeli, ezzel elősegítve a parlamentbe jutását, és akár győzelmét is.
A dupla szavazás a demokráciában nem ér.
A kettő (szavazás és támogatás) különválasztása eléggé bonyolult lenne, ha meghagynánk azt, hogy mindenki személyes választása szerint tegye az egyiket vagy a másikat (értsd pénz vagy szavazat). Ennél sokkal körmönfontabb megoldást választanék.
4. Személyek nem támogathatják anyagilag a pártokat. Nincs tagdíj, nincs adomány, nincs önkéntes munka. Aki dolgozik, azt teszi alkalmazottként.
5. A pártokat csak vállalatok (kis-, közép-, nagy-, egyszemélyes-, stb. cégek, termelők, multik) finanszírozhatják. Haszonból termelt költségvetés, annak tudata, hogy ez évente változhat, és egy kis "ipari" stílusú számonkérés évvégenként arról, hogy mire is fordította X és Y párt az éves pénzecskéjét jól fog jönni mindenkinek.
Ennek a kettéosztásnak van egy óriási előnye. Különválasztja a vállalati érdekeltséget a választási esélyektől. Másként kifejezve: igaz ugyan, hogy a vállalatok a "fizettség" fejében elvárják majd, hogy az érdekeiket a választott párt képviselje, de ezen párt megszavazását, és a parlamentbe való bekerülését nem a vállalatok, hanem a választópolgároknak kell megtenni. Vagyis egy párt program csak akkor lesz sikeres, ha a vállalatok érdekeinek képviselete mellett a választópolgárok számára is megnyerő.
A finanszírozások keresztül (pl. azzal, hogy egy párt inkább a nagy multik vagy inkább a kistermelők képviseletét tűzi ki célul) az ipar és mezőgazdaság elsődlegesen lenne képviselve a politikában. Hiszen melyik magát kicsit is értékteremtőnek tartó vállalkozó vagy cég fog milliókat odadobni üres politikai célokra?
A szavazás jogával viszont a választópolgárok nagyon is effektíven tudják a cégek, vállalatok által szponzorált eszmerendszert érvényre vagy a süllyesztőbe juttatni. Mert vagy szavaznak rá, vagy nem.
Kiváncsi vagyok, mit gondoltok...
