Magyarország miniszterelnöke urizál. Lehet, hogy ajándék, lehet, hogy nem ajándék az, ami történik, sőt történt folyamatosan az elmúlt harminc évben, de a lényeg mégiscsak az, hogy Orbán Viktor nagyon drága úri huncutságnak hódol azzal, hogy külföldi meccsekre jár (vagy viteti magát).
Persze az urizálásnak is vannak különböző lépcsőfokai. Valaki borokat gyűjt, valaki étterembe jár, valaki magánrepülőt vesz és tart fenn, valaki luxusjachtot. Gazdasági szereplőként az embernek ehhez nem túl sok köze van, kinek mennyire futja, annyira drága hóbortot engedhet meg magának.
A politikában azonban ez máshogyan működik.
A Fideszen belül is megjelentek a hangok, hogy az ország gazdasági felvirágzását nem kell személyes vagyontárgyakkal szimbolizálni a padsorok között. De sajnos a szellem kiszabadult a palackból. A Fidesz urizál, mert van miből.
S mint azt személyiségéből következően várhattuk, Orbán Viktor nem is kispályázik a politikában, miért tenné azt az urizálásban? A miniszterelnök mindig is az élen volt. Elég csak összehasonlítani, hogy mennyit költött mondjuk Lázár János karórára, Rogán Antal helikopterezésre, Semjén Zsolt vadászatra, Szijjártó Péter medencére vagy akár Ráhel a legutóbbi táska-ruha-kiegészítő kombinációjára. A főnök mindannyijukat kenterbe veri az úri hóbortjával.
Le a kalappal az Átlászó előtt, hogy ezt sikerült nyilvánosságra hoznia. Az is remélhető volt, hogy a parlamentben lesz legalább egy képviselő, aki az első jogi lépést is megteszi. Azt pedig tényleg kíváncsian várom, hogyan birkózik majd meg a mentelmi bizottság ezzel a szerecsenmosdatással.
De akármilyen kimenetelt is sikerült majd a helyzetbe belemasszírozni, az urizálás ténye megmarad. Ízlelgessük is csak ezt a mondatot, amire 2018-ig kellett várnunk: Orbán Viktor urizál.
Nagyban és lelkiismeretfurdalás nélkül.
