A japán kormány egy részletes és kemény levelet küldött az Anglia (Egyesült Királyság) és az EU vezetőinek, amelyben a japán üzleti érdekek megvédését kérik a Brexit tárgyalások során. Amely érdekek, lássuk be őszintén, sérülni fognak, nem is kis mértékben, az elkövetkező hónapokban, hiszen egyik fél sem érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Az EU-nak érdeke, ha a japánok kényelmetlen vagy üzleti szempontból tarthatatlan helyzetbe kerülnek Angliában, hiszen akkor majd költözniük kell. Az angol kormány pedig még ha szeretne is fenntartani egy felemás állapotot az üzleti érdekek miatt, a "Brexit means Brexit" jelszó miatt nem állhat meg itt.
De a posztot nem ezért írom, mégha lenne itt elég elemezni való is.
Hanem azért, mert pont Magyarország számára lehetne ez egy óriási lehetőség. Ha tényleg komolyan gondoljuk a keletre való nyitást, akkor most jött el a nagy lehetőség, hogy komolyan nyissunk keletre: Japán irányába. Gondoljunk csak bele: a közlemény szerint a japán vállalatok 440 ezer jól fizető munkahelyet teremtettek Angliában összesen.
S bár az ötlet kecsegtető és nagyságrendű változást hozna Magyarországra, mindez soha nem fog megtörténni.
A következő okok miatt.
Elsőként a mostani kormánynak komolyan el kellene köteleznie magát az EU mellett, hiszen Japán most égette meg magát egy stabil EU tagállamnak hitt ország kilépésével. A gyorstalpalós agyműtétek hiányában semmilyen esélyt nem látok arra, hogy a mostani politikai vezetés ezt megtegye, egy ilyen belpolitikai fordulatot még a Fidesz sem tud végrehajtani.
Aztán kellene egy komoly kikötő tengeri kapcsolattal, hiszen a vállalatok nagy része tengeri úton szállítja ide és el alkatrészei és termékei egy részét. Erre most nekünk csak a Duna-Fekete tenger-Földközi tenger útvonalon van esélyünk kiépíteni, arról nem is beszélve, hogy a Dunán kellene feljuttatni tengerjáró hajókat. A másik lehetőség Trieszt (vagy akármelyik másik EU-s kikötő) és egy zökkenő mentes vasúti kapcsolat, amire a szomszédos országokkal való kapcsolatunk minősége miatt nem igazán van komoly esély, a külpolitikánk egyszerűen nincs erre méretezve (terem futbal vs igazi foci).
A harmadik szempont egy korrekt és gyors üzleti ügyintézési rendszer kiépítése lenne. Az adók mértékét kormányrendeleti szinten is lehet igazgati, de egy komoly keleti-japán nyitás esetében ennél többre van szükség: rendszer szinten kell a szabályozásnak és a végrehajtásnak az üzleti ügyfeleket (beleértve a küldföldieket is) támogatnia. Ez a mostani adó és végrehajtó szerveknél beidegződött viselkedésminták jelentős változtatását igényelné, amihez valószínűleg majd egy mostani személyi gárda kifutását majd ki kell várnunk. A gazdaságpolitikánk és közigazgatásunk egy rendezetlen ötletcsomó melyeket belső feszültségek, rivalizálás és revansvétel vezérel.
A negyedik meglépendő lépcső a szakember gárda, beleértve a gyári munkások, nyelvtudásának minimális szintre való fejlesztése. Vagyis az, hogy egy külfüldi mukaadó az iparban elfogadott nemzetközi nyelven, és viszonylag zökkenőmentesen tudja az angol vállalatokat idetelepíteni és az üzemeket működésbe helyezni. A mostani oktatásügyi álláspontokat szemlélve a szakmunkásképzés minősége és nemzetközi versenyképessége szempontjából erre még esély sincs.
Az ötödik szempont a külföldi szakemberek letelepedésének segítése, vagyis munkavállalás, ingatlan vásárlás, gyereket taníttatása és hasonló, életvitelbe vágó ügyek rendszerszintű intézése lenne. A harmadik szempontban leírtak miatt erre a mostani hivatali ügymenet és közigazgatási hozzáállás miatt esély sincs, hogy felvegyük a versenyt egy nyugat-európai országgal.
Pedig mekkore lehetőségről is lehetne szó.
