Tudtad, hogy Kína 2008 és 2011 között több cementet gyártott, és valószínűleg több betont épített be, mint az USA a teljes 20-ik század során (azaz 100 év alatt)? Sőt azt is, hogy Kína 2009 és 2012 között ezt még majd 25%-kal meg is haladta? Vagy azt, hogy a világon a legnagyobb mennyiségben felhasznált anyag az építkezéseken felhasznált sóder és homok, és hogy ezekből világméretű hiány kezd kialakulni?
Nos, én sem, amíg el nem olvastam Vaclav Smil "Making of the Modern World - Materials and Dematerialization" című könyvét, ami tele van hasonló adatokkal és érdekességekkel. A könyv alap feltevése az, hogy míg sokan azt hiszik, hogy a modern technológiák egyenes ágú következménye az, hogy egyre kevesebb anyagot használnunk fel, pl. ahogy az elektronikus média felváltotta a papír alapú információ közlést a nyugati országokban, ez a feltevés távolról sem igaz.
Sőt, a fejlett országok egyik legfontosabb és legáltalánosabb ismerve pont az, hogy az anyag felhasználás egy új lépcsőfokot ér el bennük a korábbi fejlettségi szintekhez képest. Vagyis az, hogy általánosságban is több anyagot használnak fel, de legfőképpen az, hogy ezek az anyagok már nagy részben nem elsődleges forrásból származnak, hanem átalakított, megmunkált alapanyagok. Jó példa erre a bevezetésben is felhozott cement és beton mennyisége, és a gyártásába fektetett energia a földutakhoz, vagy a kővel kirakott utakhoz képest.
Bár a könyv időnkét elvesz a statisztikákban, érdemes ezeket végigrágni, hiszen számomra is egy teljesen új világképet teremtettek, pont azzal, hogy adatokkal alátámasztva mutatja be Smil azt az elképesztő változást, mind az alapanyagok kitermelésében, mind az ehhez szükséges energia megteremtésében és felhasználásában, amin a bolygó és a globális népesség átment az elmúlt két évezredben.
S bármilyen oldalról is közelítjük meg ezt a témát, ez a fejlődés feltartóztathatlan és előre láthatóan a világ anyagfelhasználási étvágya csak tovább fog növekedni az elkövetkező évszázadban. Hacsak egy globális katasztrófa véget vet a jelenlegi fejlődésnek. De ez már egy másik könyv témája lenne.
Smil könyve melegen ajánlott mindenkinek, aki a bolygó jövőjével és az emberiség előtt álló kihívásokkal foglalkozik nem csak idealizált képekben, előre vetített rózsaszín ködbe burkolt elképzelések szintjén, hanem a realitás talaján, adatokra támaszkodva.
