A Fidesz ördögi terve a finish-be ért. Nemcsak azt érték el, hogy az önkormányzati választás érdektelenségbe fulladt publicisztikailag, nemcsak azt, hogy hiába vannak égbekiáltó hiányosságok, keresztbeszéd, és logikai bukfencek a jelenlegi kormányzásban, mégsem szedi őket darabokra a sajtó, és főleg nem az ellenzék, hanem sikerült a társadalmi ellenállás egyik legutolsó, sziklaszilárdnak hitt védőbástyáját is semlegesíteniük.
Tótawé ugyanis kolostorba vonul.
Úgy döntött, hogy felhagy a publicisztikával, a fájó pontok erőteljes nyomkorászásával, a görbe (vagyis magyar viszonylatban kínzóan egyenes) tükör elénk tartásával.
Ehelyett egy régvolt technológia kitanulására hajtja a fejét.
Szerencsére ez nem a libatoll kifaragásával kezdődik, de mégis érthetetlen. Mármint az, hogy miért is adja fejét olyasmire, amit mások sokkal jobban, gyorsabban, hatékonyabban elvégeznek helyette (meg úgy egyébként is). Értem én, hogy egy-egy jól betördelt oldal nagy örömet ad gazdájának, mikor végre sikerül, és még úgy nagyjából jól is néz ki. Megcsinálja az ember egyszer, kétszer, háromszor, de csak úgy mint a hasmenéssel, a negyedik alkalommal már nagyon unalmas tud lenni a dolog.
Akkor pedig mire jó ez az egész?
Mint az elején írtam, csak egy dologra tudok gondolni. Arra, hogy a jelenlegi, minden ellenzéki hangot eltaposni kívánó politikának van ebben is könyékig a keze. Hiszen Tótawé is csak pár hétre, az önkormányzati választások lefolyásáig fogadott publicisztikai cölibátust.
Szóljatok, ha nincs igazam...
