Nos, az állam úgy döntött, hogyha a könyörgés nem megy, akkor inkább büntet. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint ugyanis a felsőoktatásban részt vetteknek majd vissza kell fizetniük az állami támogatást akkor, ha a képzés után elhagyják az országot. S teszi mindezt annak ellenére, hogy közben nyíltan elismeri, hogy az itthoni megélhetési viszonyok bizony kívánni valót hagynak maguk után. Idézem:

Arra kérte őket, hogy „a várható nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és azzal hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a „könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján” próbálják elérni.

Ez persze nem fog segíteni abban, hogy a jobbakat itthon tartsuk, sem pedig abban, hogy a nemzeti érzéseket erősítsük a hallgatókban.

A mostani szerződéses hozzáállás ugyanis nem fogja megakadályozni azokat, kik mindenáron külfoldre akarnak menni. Már csak azért sem, mert a mostani fizetési viszonyok mellett akkora nagy az itthoni és a kinti fizetések közötti különbség, hogy a pénz visszafizetése nagyon valószínűleg nem okoz majd gondot senkinek. 

Gondoljunk csak bele, Hoffmann milliókról beszél, de egy millió forint az nem több, mint 4 ezer euró. Ugyan fogalmam sincs, hogy mekkora összegeket emészt fel egy mostani hallgató képzése, de számoljunk az egyszerűség kedvéért 5 millió forinttal. Ez nem több, mint 20 ezer eurós "kölcsön" visszafizetését jelenti. A mostani külföldi rendszer ennek többszörösére van beállva. Vagyis arra, hogy egy külföldi kezdő diplomás ennek sokszorosát kell, hogy kifizesse, és mindezt a kezdőfizetéséből. Szerintetek gondja lesz akár egyetlen magyarnak is, aki mind szakmailag, mind nyekvtudásban megállja a helyét, ez ő 20 ezer eurós összegét visszafizetni?

Szerintem nem.

Sőt, az okosabbja majd lehet, hogy ezt is belekalkulálja az első fizetési egyezkedésébe. Innentől kezdve pedig az egész szellemi röghözkötésnek semmi értelme nincs.

Főleg azért, mert a szerződés a jelenlegi állapotában csak azt fogja elérni, hogy azok, akik nem "elég" jók egy külföldi állás betöltésére, biztosan itthon maradjanak. Hiszen a jobbak ennek ellenére menni fognak. Csak a kevésbé alkalmasak maradnak majd, de ők biztosan.

Ha már mindenképpen büntetni akar Hoffmann, akkor ne azzal tegye, hogy azokat próbálja meg visszatartani, akik a saját szakmájukban akarnak előre lépni, hanem azokat, akik egy bizonyos szak elvégzése után nem abban a szakban helyezkednek el. Akik erő- és kirándulás szak diplomásként elmennek a sarki hamburgeresbe dolgozni. Akik csak azért végeznek el egy szakot, mert valaki a családban erőlteti, de akik utána biztosan nem fognak a szakmájukban elhelyezkedni és dolgozni. Ha apuka-anyuka kontójára lesz valakiből orvosi diplomás, aki aztán inkább munkanélküli, mint orvos, az fizessen.

De ne az, aki a szakmáját művelné a lehető legmagasabb szinten. Amit, valljuk be, itthon csak nagyon kevés helyen lehet megtenni.