Mi nem vagyunk olyan ország, amely megáll az egyszerű megoldásoknál. Sőt, ha valamiről hallunk, és lehet, hogy még jó ötletnek is tűnik, nagyon gyakran felcsavarjuk az erősítőt, hogy még nagyobb jó ötletet csinálunk belőle.
Itt van pl. a mostani Matolcsy ötlet arra, hogyan is írtsuk ki még az írmagját is a bankoknak és a maradék pénzügyi kultúrának. Amely ötlet már törvényjavaslat formájában is megfogalmazódott, és arról szól, hogyan fogja az állam az összes elektronikus banki pénzforgalmat (befizetés, átutalás, munkabér kifizetése, pénzfelvétel, kártyával való fizetés, stb., vagyis minden) megadóztatni csak azért, mert ilyenről hallott máshol.
Persze az egész lehet, hogy csak egy félrefordítás következménye ("Milyen tranzakció?" kérdezte magában Matolcsy, "Végülis mindegy..." hümmögta magának egy félpillanatnyi nemgondolkodás után), bár szerintem nem az.
Az világos, hogy a kormány tagjai, Orbánnal egyetemben, nem barátai a nemzetközi médiának. Gondolom a szokásos undorral olvasgatták a nemzetközi sajtót is, amikor is Matolcsy rátalált arra a francia-német ötletre, hogy a részvénypiaci tranzakciókat kellene megadóztatni. Az ötlet alapja az, hogy a számítógépek által végzett, úgynevezett mikrotranzakciók, időnként belengetik a tőzsdét, aminek aztán a nem szilikon alapú befektetők (értsd te és én) látját kárát. Az ilyen mikrotranzakciók elleni legjobb fegyver az, ha az egységárát növelik, hiszen így tranzakciókként nagyobb hasznot kell, hogy hozzanak, ést pedig sokkal kevesebb adásvétel mondhatja el magáról. Egy minimális adóval így nagyságrendekkel csökkenhetne a tőzsdei mikrotranzakciók száma.
Csakhogy eddig elmenni kishazánkban félmegoldás lenne csak. Mi elmegyünk a ló másik végéig, és át is esünk rajta, ha arról van szó. Matolcsy szerint az a legjobb a magyar gazdaságnak, ha minden banki (értsd nem csak tőzsdei) tranzakción ül majd egy adó. Gondoljuk csak végig, hogy ennek mi is lesz a rövid és hosszútávú következménye.
Az persze nyilvánvaló, hogy pénz kell az államkasszába, és sürgősen, különben ott állunk majd IMF tárgyalások nélkül a pénzügyi viharban, és már szabadságharcot sem tudunk majd vívni, mert nem lesz mivel. De ez csak a végállapot, közben lesz még néhány érdekes fejlemény.
Azt szinte mindenki tisztán és világosan látja, hogy ennek az adónak (bármilyen kicsi is legyen az majd), az első következménye az lesz, hogy a banki pénzkezelés drasztikusan csökken majd. Hiszen senki nem akar a már adókkal terhelt fizetéséből mégegyszer adózni, amikor megkapja, és aztán mégegyszer adózni, ha vásárolni akar vele. Aki csak teheti majd, a bankok közbenjárása nélkül, az elektronikus pénzkezelés teljes mellőzésével próbálja majd meg az pénzügyeit kezelni.
A pénz megy majd kiskofferből nagykofferbe, pont úgy, mint régen. Ami még nem lenne baj, csakhogy a lakosságon felül az összes komolyabb vállalat is a bankokon keresztül intézi pénzügyeit. Ha ad, ha vesz, ha termel, a pénz most a bankokon keresztül cserél gazdát. Csakhogy a magánszemélyekhez hasonlóan, a vállalatok sem akarnak majd egy extra adót kifizetni, ha a kézpénzhasznállattal ez megelőzhető.
A gazdaság szürkül majd, sőt feketedik. Nem csak azért, mert a vállalatok kézpénzzel intézik majd a pénzügyeiket, hanem azért is, mert sem az adóhivatal, sem az állam nem tud majd a gazdasági pénzáramlás nagyrészéről. Aminek egyenesági következménye az, hogy sokkal kevesebb adót fognak befizetni, hiszen amiről az állam nem tud (és a tranzakciós adó miatt már követni sem tudja majd pénzügyi mozgások nagyrészét), arról adózni sem kell. Ezt már nagyon jól megtanulták a magyarok az elmúlt öt évtizedben, ez kiírthatatlanul beidegződött a magyar adófizető kultúrá(?)ba.
Vagyis nemcsak, hogy minimális összeget fog az állam beszedni azzal, hogy a pénzügyi forgalmat próbálja meg megadóztatni, hanem a pénzügyi tranzakciók föld alá kergetésével a gazdaságra tett pulzus mérő ujját is levágja egyben ezzel a lépéssel, és attól a lehetőségtől fosztja meg magát, hogy legalább halvány fogalma legyen arról, hogy mi is történik a magyar gazdaságban.
De úgy látszik, Matolcsy és a Fidesz pont ezt akarja.