Véget értek az EU-s választási kampányok, lassan csendesül a sajtó is, tótawé is kifulladt egy, kettő, három, négy rész után, pedig szerintem a legfontosabb pozitívuma az egész brüsszeli parlementkedésnek csak most jön majd.
Ugyanis megkezdődik majd a garnitúra váltás, és sok, Brüsszelt megjárt, és az ottani politikai szférához hozzászokott képviselő, és az összes, a képviselői munkát segítő pozícióban levő asszistens és "szaladj le fiam lángolt kolbászért" titulussal rendelkező most majd hazajön.
És elborzad azon, ami itthon folyik.
Ahogyan azt az The Ecomonist is megírta, a lehető legjobb dolog, ami egy országgal történhet az az, hogy...Véget értek az EU-s választási kampányok, lassan csendesül a sajtó is, tótawé is kifulladt egy, kettő, három, négy rész után, pedig szerintem a legfontosabb pozitívuma az egész brüsszeli parlementkedésnek csak most jön majd.
Ugyanis megkezdődik majd a garnitúra váltás, és sok, Brüsszelt megjárt, és az ottani politikai szférához hozzászokott képviselő, és az összes, a képviselői munkát segítő pozícióban levő asszistens és "szaladj le fiam lángolt kolbászért" titulussal rendelkező most majd hazajön.
És elborzad azon, ami itthon folyik.
Ahogyan azt az The Ecomonist is megírta, a lehető legjobb dolog, ami egy országgal történhet az az, hogy a tartósan külföldön dolgozók hazajönnek, és átadják kint szerzett tudásukat, vagy legalábbis annak egy részét.
Nem véletlen, hogy régen a mesterjelölteket elzavarták országot és világot látni. Pont azért, hogy külföldön legyenek legalább olyan sokáig, hogy kicsit átitassa őket a más látása, és hogy utána haza is jöjjenek, hogy az itthoniak is lássák az ő szemükön keresztül, milyen is a nem-100%-magyar.
Persze most, itthon ez nem lesz ilyen könnyű. Egyrészt van egy bebetonozott állaggal bíró politikai elitünk, másrészt meg megvan a nagyszerű szokásunk, hogy mindenkit kinézzünk a sorból, aki egy kicsit is másfelé mer nézni, más véleménnyel bír, mint az átlag, harmadszor pedig nincs meg a rendszere annak, hogyan is vegyük át a tudást és tapasztalatot, amint a mostani brüsszeli gárda felszedett.
Meg lehetne oldani azzal, hogy a kinti tartózkodás után az itthoni minisztériumokban találjanak munkát a hazajövők, bár nagyon erősen kétlem, hogy a kinti hajtás után agyvérzést fognak kapni kb. két héten belül az itthoni langyosvíz és mutyizásos hozzáállás után. Meg aztán mikor is van szüksége egy itthoni miniszteri dolgozónak arra, hogy két vagy több nyelven (az anyanyelvén kívül) értelmesen meg tudjon szólalni (na ez viszont anyanyelvét is beleértve)? Vagy hogy napi 10-12 órában hajtson, adatokat gyűjtsön, beszédeket írjon, véleményt formáljon, törvénytervezetett fogalmazzon, önállóan döntsön?
Vagyis nagyon valószínű, hogy a brüsszeli expat-ek hazajönnek, de nem sokáig, mert van nem tudják a "mestermunkát" megcsinálni, vagy egy hét után már nem is akarják majd.
Lehet, hogy a régi mestertanoncoknak könnyebb volt.
