Nos, végig olvastam a könyvet (The future of management Gary Hameltől), és tényleg mindenkinek melegen tudom ajánlani, aki egy kicsit is szeret innovációról olvasni.

A könyv nagyon kézzelfogható módon emeli ki a 21. századi menedzsment legfontosabb diszparitását, belső ellentétét. Ez pedig abból a 19. századi ideálban gyökeredzik, ami egyébként minden alapvető menedzsment "törvény" alapmeggyőződése, hogy bármilyen cselekvés felbontható olyan elemi cselekvés vagy tevékenység morzsákra, amelyek egyenként optimalizálhatók és tökélyre fejleszthetők. Innentől kezdve a menedzser egyetlen dolga ezen részfolyamatok megtalálása, optimalizálása, és a rendszer újbóli, mostmár optimális részfolyamatokból való felépítése.

És látá a Menedzser, hogy ez így nagyon jól működik a 20. században.

Ennek köszönhetjük annak idején a Ford által kitalált futószalagot és gyártósort, és tulajdonképpen mindennek, ami elemekből épül fel, és ebbe a mezőgazdaság is beletartozik, akármennyire is ellenzik ezt a hozzáállást itthon, az elképesztő fejlődését. Ami nem más, mint az ipari termelékenység többszörös és ugrásszerű fejlődése. Ezt fejlesztette tökélyre pl. a Toyota.

És látá az a néhány kevés, akinek van szeme hozzá, hogy ez így nem lesz elég a 21. században.

Itt megint csak a Toyotát lehet példának hozni, ahol nem a menedzser, hanem a szalagon dolgozó munkás az, aki a szalagot megállíthatja. Ez a 20. század végén forradalmian új gondolatnak számított, hiszen nem pont azért fizetjük a menedzserek nagy részét, hogy a szalagot, a termelés szabályozzák? Hogyan is lehetséges az, hogy a magas fizetések ellenére a menedzserek nem nyúlhattak a szalaghoz, nem szabályozhatták közvetlenül a termelést?

De van egy ennél sokkal nagyobb gond ezzel a 19. századi ideálokra épülő 20. századi hozzáállással.

Az, hogy nem tud mit kezdeni a kreatív gondolkodással, a kreatív megoldásokon alapuló üzleti modellel, a fejlesztéssel, mint céllal. S nem csak hogy nem tud mit kezdeni vele, de nagyon sok esetben gyökeresen ellentétes értékeket képvisel, ami a legegyszerűbben abból szűrhető le, hogy ha elhagyjuk a tradicionális menedzsment praktikákat, a szabályozást mint végcélt, akkor a kreatív fejlesztés szinte magától megindul.

Nem véletlen, hogy az elmúlt néhány év (és évtized) hosszútávon is sikeresen fejlesztő vállalatainál nem lehet a tradicionális menedzsmentet, mint intézményt megtalálni. A Google, Gore, Whirpool, Apple, IBM mind sajátságos, a hagyományos, konvencionális menedzsment praktikákat nagyüzemben felrúgó belső rendszerrel éri el azt, hogy folyamatosan, évekre, évtizedekre kiterjedő fejlesztésen alapuló "kultúrát" tudjon létrehozni.

S akkor még nem is beszéltünk az "open source" fejlesztésekről, ahol hagyományos menedzsmentről nem is lehet beszélni, mert nincs. Koordináció (vagy annak látszata) van, de menedzsment nincs.

Hiszen az innováció nem más, mint új ötletek, új gondolatok valóra váltása. És pont ebben, az ötletek és gondolatok közvetítésében zajlottak le forradalmi változások az elmúlt három évtizedben. Az információ, az ötletek szabadon áramolnak egy vállalaton belül, hiszen nincs szabály, sem szabályozás arra vonatkozólag, hogy kinek és mikor küldjön el valaki egy emailt. Vagyis a "fel a hierarchián és le a hierarchián" soklépéses információáramlás helyett egy email elintéz mindent.

Akkor pedig mire kell a menedzser, a menedzsment? Hiszen pont az ilyen információ aggregáció, terjesztés és szabályozás szerepét vette át az email, a háló, és a termelés irányító és optimalizáló rendszerek sokasága.

Nem arról van szó, hogy nem kell menedzsment egyáltalán (ami persze nem akadályoz meg egyeseket abban, hogy ezt teljesen eltöröljék), hanem inkább arról, hogy mi is a dolga az új körülmények között, és hogy miért is van az, hogy mindenki arról beszél, hogy így és úgy kell innoválni, fejleszteni, de közben pont a vezetés az, amely teljesen begyepesedett, korrodeálódott hozzáállással, a gyökeres változtatás teljes hiányának ünneplésével próbálja meg túlélni a napot-hetet-hónapokat-éveket?

Gondolom nem kell ahhoz Einsteinnek lenni, hogy valaki tisztán lássa, hosszútávon ez nem fog menni. Azok a vállalatok fognak hosszútávon is fennállni, sikeresen fejleszteni, amelyek magát a fejlesztést, mint folyamatot tudják sikeresen fenntartani, éltetni, elősegíteni.

De ehhez az kell, hogy végre 21. századi ideálokon és technológiai alapokon nyugodjon a menedzsment is.

Az első rész itt található.