Van úgy, hogy készül egy poszt nagyon, és sokáig, aztán egyszercsak behal keményen a púderezésbe. Most is így van, mert annyira beletalált a fentéslent Kispál és a borzról szóló posztja, hogy sokat nem is tudod hozzátenni, mert annyira eltrafálták az egész életérzésem, frusztrációm a zenekarral, az agyament tömjénezéssel kapcsolatban, hogy csak na! Ki is töröltem a saját bekezdéseim egyből.
Lehetne mondani, hogy savanyú a szőlő, meg csinálj jobbat, ha tudj, de hát, hogy a klasszikusokat idézzem, volt 1x1 zenekar, és szerintem mi jobbat csináltunk akkor. Aztán lehet, hogy most a borzalmas végre eldobta a lantot, eljött az ideje, hogy megint nekifogjunk...
Ki tudja, ha mi leszünk a borzalmasabbak, lehet, hogy két Kossuth díjat is leakasztunk majd.
