Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de nekem a gyomrom forog a Wikileaks körül kialakult kalamajkától. Nem attól, hogy mennyi, és milyen fontosságú iratot hozott a Wikileaks közre a világ tekintélyes (vagy annak ezidáig hitt) kormányairól és szervezeteiről. Attól sem, hogy ezek a dokumentumok bizony eléggé kétes fényben tüntetnek fel aktív és visszavonult politikusokat, kormányokat, hiszen mindenféle, legálisnak csak bizonyos szemszögből (vagy még onnan sem) nevezhető akciókat tártak fel.

Hanem pontosan amiatt, ahogyan most ezen politikusok, kormányok és nemzetközi szervek ezen kiszivárogtatásokra reagálnak.

Felháborító.

Az elmúlt néhány évezredben hozzászoktunk politiakilag, hogy bizonyos, a tömegek felett álló körök maguknak tartanak meg lényeges információkat. Így ment ez a fáraók idejében is, a császárok sem voltak különbek, a királyokról nem is beszélve. Voltak bennfentesek, fontosabbak, akik létezését az istenektől, a feudális rend alapján születés szerint szabtuk meg, és fogadtuk el. Nekik több joguk volt, hiszen ők alkották a törvényeket, a szabályokat, ők voltak a jogi rendszer megtestesítői.

Csakhogy most, ha jól emlékszem már nem a monarchiák, királyságok idejét éljük. Hanem a demokráciáét. Amikor a politikai elöljárók (nem feljebbvalók, hiszen mi választjuk őket, hogy minket képviseljenek) semmilyen igazi, politikailag, diplomáciailag vagy szociálisan elfogadható indokkal nem rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen, és hasonló információkat visszatartsanak. S hogy az ilyen visszatartott információk alapján titkos, a tömegek által nem kontrollált egyezményeket, paktumokat hozzanak létre.

Az csak a történelmi hagyomány folytatása, hogy mégis ezt teszik. Az alkotmányban nincs egyetlen passzus sem, amely azt nyíltan kimondaná, hogy egy politikusnak vagy diplomatának több, vagy másmilyen joga van, mint az áltagembernek. Nem csak a földi halandó jogban, hanem semmilyen más jogrendszerben sem (hiszen pont az ilyen párhuzamos, kivételező jogrendszer létezését negálja az Alkotmány első paragrafusa).

Akkor pedig két kérdést kellene megválaszolni most őszintén.

Először azt, hogy ha se joguk, se felhatalmazásuk nincs arra, hogy ilyen titkos egyezségeket, paktumokat, határozatokat hozzanak, akkor miért is tették. S tették, akkor büntethetőek-e emiatt?

A második pedig az, hogy ha már tették, kevés jogalappal vagy annak teljes hiányában, akkor hogyan merészelnek most azok ellen fordulni, akik ezt, mondhatni állampolgári kötelességük tudatában, nyilvánosságra hozták?

Úgy tűnik, hogy nagyon sokaknak, s főleg a politikát aktívan gyakorlóknál van ez így, nem tűnt fel, hogy új évszázadban vagyunk, ahol pont az információ terjedése gyorsult fel hihetetlenül. Ez az évszázad az interneté, a Google-é, azoké, akik ezt az információ cserét elősegítik, gyorsítják.

Ez az évszázad a Wikileaks-é is.

Akár tetszik ez a politikusoknak, akár nem, nagyon ideje lenne egy nagytakarítást megejteni a nemzetközi diplomáciában.