Hetesi Zsolttal készített egy interjút a Totalcar az olajárról, a benzinárról, az olajkészletek fogyásáról, arról, hogy mihez is fogjunk akkor, ha már nem lesz olaj, az alternatív energiahordozókról, a bioüzemanyagokról ésatöbbi, ésatöbbi.

Lassan kezdek telítődni a sok sztereotípiával ami a médiákban bolyong fel és alá. Itt az ideje egy-két dolgot tisztázni.

1. Az azonosított olajmezők nagysága és a bennük található abszolút mannyiségű olaj nem csökkent az elmúlt néhány évtizedben, sőt jelentősen nőtt. Rengeteg olaj van a földkéregben, csak nagyrésze ennek a jelenlegi technológiával vagy nem elérhető, vagy egyszerűen túl drága lenne kitermelni. Ami évről évre változik az annak az olajkészletnek a mennyisége, amely az éppen aktuális technológiával kitermelhető és egy nemzetközi szervezet által akreditáltan elszámolható. Ezek azok a mennyiségek, amelyeket az olajvállalatok a sajátjuknak írhatnak, és ezen mennyiségek akár napról napra változhatnak. De ettől az olaj a földben ugyanúgy érzi magát. Se nem csökken, se nem nő a mennyisége.

Ha valami elfogy az elkövetkezendő néhány évtizedben, az az olcsó olaj. De az olajkorszak ettől még nem fog véget érni. A 'drága olaj' itt marad, és a gazdasági helyzettől függően vagy 'olcsó' olajjá változik, vagy drága marad. De a földben ott van, volt, és ha ki nem termeljük, lesz is.

2. Már csak azért is, mert semmilyen "korszak" nem ért azért véget, mert kifogytunk valamiből. A kőkorszak nem akkor ért véget, amikor már nem volt több kő, a rézkorszak, a bronzkorszak sem, amikor nem volt több réz vagy bronz. A szénen alapuló technológiákat sem azért váltotta fel az olajon alapuló energiafelhasználás, mert nem volt több kőszén a világon. Sőt, pont az olajkorszak fellendülésekor találták meg a nagy kőszénlelőhelyeket.

3. Az a fajta károgás, hogy ha egy energiahordozóról a másikra kell áttérnünk az rengeteg áldozattal jár, az teljesen alaptalan. Amikor a fatüzelésről a széntüzelésre állt át Európa, akkor pont a szénben rejlő energiasűrűség miatt lehetett az emberek munkaidejének nagy részét termelésre fordítani ahelyett, hogy fát kellett volna vágniuk, gyűjtögetniük, stb. Az az energiahordozótól teljesen független kérdés, hogy az akkor munkaviszonyok a frissen alakult gyárakban, mai szemmel nézve, sok kívánnivalót hagytak maguk után.

Minden egyes alkalommal, amikor az emberiség energiahordozót váltott, jelentős termelékenységi és jóléti ugrás volt megfigyelhető. Ez történt a fáról szénre, és a szénről olajra váltáskor is. Aki ezt tagadja, az az ipari forradalom és az azzal járó életszínvonal emelkedés tényét próbálja meg a szőnyeg alá söpörni.

Egy dolog történt szisztematikusan az elmúlt kétszáz évben, amit az öko-károgók szívesen elfelejtetnének. Ez pedig az energia fajlagos árának drasztikus csökkenése. Elég itt csak a fakitermelésre vagy szénbányászatba befektetett humán erőforrásokat összehasonlítani az kitermelt energia mennyiséggel. Ez a fajlagos energiaár folyamatosan csökkent az elmúlt évszázadokban.

Egy mai autó legalább nyolcvan lóerős, s abba már belegondolni is rossz, hogy mekkora erőfeszítésbe kerülne egy átlagos családnak egy nyolcvan lovas ménes fenntartani, a kocsi elé befogni, és a lovakat betanítani ahhoz, hogy ugyanazt a vezetési élményt és utazási kényelmet (a kezdettől a végéig) megkapja.

3. Aki egy kicsit is figyelmesebben figyeli az energiaszektort, az jól tudja, hogy a nagy olajvállalatok egymás után kezdenek el földgázba invesztálni. Teszik ezt azért, mert új technológiáknak köszönhetően a kevésbé tiszta földgázmezők is nyereségesen kitermelhetők, mert kialakult egy cseppfolyósított földgázt felvevő nemzetközi piac, és mert a földgázból üzemanyagot előállító technológiák is hétmérdföldes csizmával haladnak előre.

Azt már gondolom említeni sem kell, hogy földgázból sokkal nagyobb készletek elérhetőek a jelenlegi technolókiai szinten, mint olajból már most is. Ezért is nagyon valószínű, hogy ha egyszer vége lesz az olajkorszaknak, a földgázkorszak fogja azt felváltani.

De attól félni, hogy itt energiahiány lesz, szerintem teljesen felesleges.