Olvasom a Szíveslátás vendéghányás című blog friss posztját arról, hogy mennyire és milyen szisztematikusan átvágják az embert az éttermekben, rendezvényeken. Még ha csak a fele igaz is annak, amit a szerző ír (és sok kommentelő szerint ez bizony így is van), már akkor is sok ez a jóból.
Csak az agyrágóbogár itt nem tudta abba hagyni. Magyarországon élünk, és ami itt egyszer megy 'okosba', azt másolják az emberek. Szóval tovább gondoltam, hogy ha a vendéglátásban ilyen jól el tudjuk adni magunkat, és megy minden, ami a csövön kifér okosba, akkor vajon az egészségügyben mi a helyzet?
Hiszen akármennyire is gondolkodom, nem tudom azon intézmény vagy intézmények nevét felsorolni, akik az egészségügyben, a kórházakban nyújtott szolgáltatások színvonalát ellenőrzik. Talán az ÁNTSz? Az működtet. Vagy az orvosi kamara? Az nem a kórházakkal, hanem az orvosokkal foglalkozik. Vagy a TB maga? Khm.
Az ember bemeny a kórházba, és azt várja, hogy a lehető legjobb gyógyszerek és kezelési módok várják majd. Azt, hogy az orvosok mindent megtesznek azért, hogy jobban legyen, hogy meggyógyuljon.
Csak hogy amíg az étteremben nem adunk előre csúszópénzt azért, hogy a megfelelő rántotthúst kapjuk, addig a kórházakban a boríték a hétköznapok ténye. Miért is várjuk akkor el, hogy a gyógyszer, az infúzió, amit kapunk, nem okosba jött, felhígitott, vagy csak egyszerűen placebo? Hiszen akit azért kell borítékosan fogadni, hogy a szolgáltatása mértékét eszerint beállítsa, az miért lenne hirtelen teljesen jogszerű, méltányos és szakmai akkor, ha az eszközökről van szó, amit majd felhasznál ezen szolgáltatás nyújtásakor?
Hatalmas pénzek vannak ebben, kéremszépen, csak figyelni kell a részletekre! És több is, mint a vendéglátásban, az is biztos. Hiszen az álgyógyszer, a steril izotóniás oldat olcsóbb is és jobban is megéri, főleg akkor, ha az orvos magánba tudja beszerezni, és a TB felé a rendes gyógyszerárat tudja kiszámlázni.
Csodálkozom is azon, hogy erre a területre még nem terjedt át a 'megoldjuk okosba' mentalitás...
Mert ugye most Magyarországon, ami késik, az nem 'nem múlik', hanem csak nem jön időben.
