Kezd kifogyni a lendület a Nemzetgazdasági Minisztériumból. Az index írta ma, hogy az Orbán-kormány nagy valószínűséggel kénytelen lesz újból módosítani a még nem is kéthetes költségvetési módosítását, amellyel a 2013-as költségvetést próbálták meg rendbeszedni. (Update: az újabb MikulásMatolcsy-csomag már meg is érkezett!)

Furfangból nem volt hiány már a korábbi Matolcsy-csomagban sem. Csak sem az itthoni közélet, ahogy akkor sokan megírták, sem az EU nem nagyon hisz abban, hogyan lesz itt a pedagógusok fizetéséből, közszféra leépítésből vagy a pénztárgépek csiptunning-jából nemhogy költségvetési egyensúly, de legalábbis az újratervezett, a régi értékhez képest azért kikunyeráltan megemelt, hiány.

A nagy magyar gazdasági tündérmesének van azonban egy még nagyobb baja.

Ez pedig az, hogy az egyre sokasodó kiigazításokkal kormány folyamatosan el kell, hogy vegyen, ahelyett, hogy osztogatni tudna (ahogy megígérte), és egyre inkább olyan helyekről, ahonnan vagy azért nem akart eddig, mert megválasztották, vagy azért nem akart, hogy biztosítsa, hogy újraválasszák.

Pedig lassan már nincs más furfangos megoldás, csak az, hogy tényleg összehúzzuk a derékszíjat. Nem csak a pedagógusokért, vagy az orvosokét, vagy az egyetemi hallgatókét, hanem azokét is, akik a Fideszre szavaztak, akik a párton belül most akarják magukat még degeszebbre keresni, ha törik, ha szakad. Vagy azokét, akikre a Fidesz egyre nyilvánvalóbban támaszkodni akar a következő választásokon, ha már a jelenlegi választóbázisa ennyire láthatóan fogyatkozóban van.

Előbb vagy utóbb eljut a Fidesz is abba a helyzetbe, amitól minden politikus szívből retteg és amelyet ugyanakkor mélyen megvet: amikor a mozgástér annyira leszűkül, hogy kénytelen a gazdasági szakemberekre (nem a Matolcsy kaliberűekre, hanem a tényleges szakemberekre) hallgatni.

Mert ilyenkor rendszerint az történik, hogy valaki kimondja, hogy mekkora nagy is a szarhegy, amelynek a tetején ülünk, s amelyet sajnos, ha tetszik, ha nem, el kell majd lapátolni ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk. Újabb kölcsönt nem vehetünk fel nyakra-főre, a költségvetést pedig rendbe kell szedni, márcsak az EU miatt is, nincs mese.

A kormány érzi a bűzt már nagyon, csak még nem akarja kimondani, hogy ott van a hegy: előttük, alattuk, a fejük felett. Mert akkor bizony az okoskodás helyett el kellene kezdeni lapátolni.

A háztáji gazdálkodásban jártas nagyapám szokta mondani: a szarlapátoláshoz csak két dolog kell (ha az anyag már adott): lapát és kitartás.

A furfang itt már nem segít.