Ebben a sorozatban azokat a gondolatokat és ötleteket szoktam kitárgyalni, amelyek segítségével egy, a mainál kevésbé a régi szocializmusi gyökerekbe és megszokásokba kapaszkodó, kapitalistább (Magyar)országot lehetne kialakítani.
A mai gondolat a szavazatok körül forog. S a mostani politikai színvallásokkal ellentétben én nem csökkenteném, hanem növelném a lehetséges szavazatok számát. Nem csak azért, mert szerintem a regisztráció a véleménynyilvánítási szabadságunk ellen dolgozik, hanem azért is, mert a mostani szavazati jog szerintem nem érvényesíti azon réteg akaratát, amelynek köszönhetően (és csak ezen réteg anyagi áldozatának köszönhetően) működik a rendszer.
A közigazgatási rendszer az adófizetők pénzéből működik. Ennek ellenére, ha arról kell dönteni, hogy ez a rendszer milyen hatásfokkal, milyen célokkal működjön, a rendszert ténylegesen fenntartók és a rendszer tényleges (nettó) haszonélvezői ugyanolyan szavazati és döntéshozatali joggal rendelkeznek.
Egy egyszerű (talán túl egyszerű) párhuzammal élve: ha valaki egy összejövetelt szervez, ahol 50 egymást nem ismerő főből 15 fizet, a többi nem, akkor ki szabná meg, hogy mennyit és mire költünk? Azok, akik a számlát állják, vagy azok, akik semmit sem fizetnek? Azt, hogy mire költjük a pénzt, talán még közösen állapíthatják meg, de azt, hogy mennyit költünk, szerintem nem.
S itt van a mai közgazdasági rendszerrel a baj: nem csak azok szabják meg, hogy mennyit is kell fizetni, akik a számlát az év végén állják. Nem csak arról van mindenkinek egyenlő joga szavazni, hogy a meglévő pénzt mire költjük, hanem arról is, hogy mennyi pénzt akarunk ezekre a célokra kiadni.
A jelenlegi demoktratikus berendezkedés szerint ez a két kérdés nincs egymástól elválasztva, hiszen egyszer szavazunk négyévente arról, hogy mire és mennyi pénzt költünk el. Hogy a számlát állók beleszólási esélyét növeljük (ha már nem választjuk a két témát, a Mennyit? és a Mire? kérdéseket egymástól), az adófizetés mértékével arányos szavazati jogot kellene nekik adni.
Ebben az igazán kapitalista választási rendszerben mindenki választhat, s mindenki voksolhat a Mennyit? és Mire? kérdésekre választ adó pártokra, pártprogramokra. Viszont azok, akik az elmúlt négy évben az átlagos adófizetés másfélszeresénél, két és félszeresénél, három és félszeresénél, stb., több adót fizettek be, kétszer, háromszori, négyszeri, stb., szavazatot kapnának. Hiszen ők az átlagos választópolgárral szemben kétszer, háromszor, stb., többet tettek le az asztalra, hogy a rendszer működhessen. S mivel az ő befizetéseik sorsáról van szó, ezért az átlaggal szemben kétszer, háromszor, stb., több beleszólásuk lehet így abba, hogy Mennyit? is és Mire? is költjük, ami a közösben van.
A mivel nincs olyan ország, ahol a lakosság számával egyenlő nagyságú szorzóval rendelkező néhány adófizető van, így az igazi, nagy néptömegeket átfogó kérdéseket sem lehetne néhány ember választási döntésének kitenni. Viszont azok, akik az átlagnál többet tettek az asztalra, azok politikai pártokat érintő prefernciái a következő választásokkor nagyobb súllyal esnének latba.
Szerintem ilyen módon nem csak az adófizetők által teremtett értékek felosztását lehetne arányosabbá tenni, de annak is elejét lehetne venni, hogy az adófizetők kizsákmányoltnak tekintsék magukat (amire a jelenlegi helyzetben minden okuk megvan).
Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, pontosan kellene tudni követni, hogy ki és mennyi adót fizetett be. Vagyis nem csak a személyi jövedelemadót, hanem pl. az ÁFA kifizetéseket is regisztrálni kellene. Technikailag ez nem megoldhatatlan, de a mai Magyarországi berendezkedésben ez sajnos szinte senkinek sem érdeke. Talán pont a szavazatok arányosításával érné ez meg egy egyre növekvő rétegnek ezt az ötletet, és ezzel együtt az átláthatóbb gazdasági tevékenységet (is) támogatnia.
