Elment ez a hét is rendesen, pedig arra számítottam, hogy most aztán bloggolni fogok százzal. Sajnos a párom úgy döntött, hogy ilyen idősen (lást az előző bejegyzést) már igencsak szükségem van a kéz-szem koordináció (hand-eye coordination) fenntartására, és kaptam egy PS3-ast ajándékba.
Hát, szóval az első igazi játszós napon kb. hajnal kettőig kitartottam, ami a másnapi 6-os kelésnél nem tűnt igazán jó megoldásnak. A következő napon már fél egy magasságában sikerült magam elszakitani a kéz-szem koordináltság fejlesztésétől, aminek következtében a következő napon meg is volt az eredmény: akkora fejfájással telt az egész nap, hogy a kezemet végig nagyjából a szemem magasságában tartottam abban a reményben, hogy ettől a fejfájásom valamennyire egyhül majd. De hát nem, csak estefelére múlt el kissé.
Szóval ez a blog a második, és valahogy egész életemben a második dolgok nehezebben mentek, mint az elsők. A második próba, a második edzés, a második lakás, a második ország...
