Az előző bejegyzés után persze nem bírtam magammal, és kutakodásba kezdtem, mi is nem tetszik nekem a quantum fizikában. Szerencsére mások ezt már összeszedték helyettem, szóval elég csak a lényegre koncentrálni itt.
Mint irtam, a "Not even wrong"-ban Peter Woit szépen darabokra szedi a jelenlegi quantum fizika problémáit, vagy meg nem oldott, vagy csak részlegesen megoldott kérdéseit. A könyv nagyon érdekes, és alapjaiban rengette meg a hitem a jelenlegi fizikai elitben, a húrelmélettel együtt.
Ennél azonban néhányan tovább merészkednek, és a következőket állitják.
Az előző bejegyzés után persze nem bírtam magammal, és kutakodásba kezdtem, mi is nem tetszik nekem a quantum fizikában. Szerencsére mások ezt már összeszedték helyettem, szóval elég csak a lényegre koncentrálni itt.
Mint irtam, a "Not even wrong"-ban Peter Woit szépen darabokra szedi a jelenlegi quantum fizika problémáit, vagy meg nem oldott, vagy csak részlegesen megoldott kérdéseit. A könyv nagyon érdekes, és alapjaiban rengette meg a hitem a jelenlegi fizikai elitben, a húrelmélettel együtt.
Ennél azonban néhányan tovább merészkednek, és a következőket állitják.
1. A Bohr féle atom modell a Maxwell tételekben leírt fizikát figyelmen kivül hagyja. Csődöt mond a hélium atomnál, a gerjesztett állapot leírásánál, és nem képes leirni a kémiai kötést.
2. A Schrödinger egyenlet nem stabil (sugárzással energiát veszit), és nem irja le a spint.
3. A tankönyvekben leirt Heisenberg féle határozatlansági reláció nem igaz (!!!!).
4. Nincs jelenleg elmélet a Rydberg féle gerjesztett állapotokhoz tartozó spektroszkópiai vonalak leirására, csak egy körkörös logikai erölködés az alapállapot és a fontosabb paraméterek kérdésében, amikor valaki a Laguerre féle differenciál-egyenleteket próbálja megoldani.
5. A Dirac egyenletek nem stabilak sugárzást tekintve, kénytelen volt Dirac bevezetni a negativ energiát, és a negativ tömeget, és a vákuumbeli virtuális részecskéket, közben pedig a végtelenek renormalizálását irja elő, valamint végtelen kozmológiai állandóhoz vezet és felhányja az Eistein-i ok-okozat összefüggéseket.
Egy Randall Mills nevű kolléga keményen beletaposott az érzésekbe, és úgy döntött, hogy a Schrödinger egyenlet nélkül is lehet elektronegyenleteket fölirni. És megtette (talán itt érdemes kezdeni, de csak fizikában járatosaknak ajánlom), majdhogynem teljesen egyedül. Azóta pénzt gyűjt, hogy kisérleti úton is bizonyitsa az elmélet egy-két érdekesebb 'jóslatát'.
Eric Baard, Mills egyik legnagyobb kritikusa ebben a cikkében szépen fölvonultatja a pro és kontra érveket. A cikk egyik iróniája, hogy amikor a hivatásos fizikusok közül kikéri az egyik prominens kutató véleményét, sikerült a következőt irnia:
"Dr. Michio Kaku, a theoretical physicist based at City University of New York, adds that "the only law that this business with Mills is proving is that a fool and his money are easily parted." Kaku is a cofounder of "string"-field theory, which posits that all matter and energy are actually manifestations of vibrations occurring in 11 dimensions."
Leforditva: "Dr. Michio Kaku, elméleti fizikus a New York-i City University tudósa hozzáfűzte: "Az egyetlen, amit a Mills-i üzletelés bizonyit az az, hogy a bolond és pénze könnyen szétválasztható." Kaku a húrelmélet egyik alapitója, mely elmélet szerint minden anyag és energia egy 11 dimenziós hullám leképeződése."
Milyen igaza van! Mert ugyan mennyi esze van annak, aki évek során millió ha nem milliárd dollárnyi pénzeket utal át olyanoknak, akik kutatóknak merik magukat nevezni, de az elmúlt 2 évtized alatt még egyetlen olyan elmélet darabkával sem tudtak előhozakodni, amit valamilyen kisérleti úton ellenőrizni lehetett volna.
Noooooooooooormális?
Egy ilyen beszólás után érdekes módon a normálissági mutató Mills felé hajlik...
