Az USA kemény gazdasági kelepcében csücsül, és valahogy nekem még mindig az az érzésem, hogy még mindig másra próbálják hárítani a felelősséget. Tipikusan amerikai érvelés: ha sok hamburgert eszem, mert ilyenem van, és állat kövér leszek tőle, az nem az én hibám, hanem azé, aki az ízletes hambikat árulja...
Még az általam nagyra tartott Economist is azt írta, hogy a bajok egyik fő forrása (az amerikai infláció növekedésének kérdéseben) az ázsiai és közel-keleti államok alacsonyon tartott valuta árfolyama a dollárhoz képest.
Pedig szerintem a legfőbb ok az nem ez, hanem az, hogy az USA-ban elfogadottá vált, hogy igazi fedezet helyett American Tresury securities segítségével egyenlítik ki a export deficitüket. Ezidáig ezt sokan elfogadták, de minthogy a fizetési mérleg egyre jobban az import felé csúszik el, ez egyre kevesebbet ér. Ez pedig annyit jelent, hogy a dollár kevesebbet ér a nemzetközi piacon.
Az, hogy az építőanyagok, az alapélelmiszerek ára növekszik (világszerte) az inkább az ugrásszerűen megnőtt, és tartósan magas keresletnek tudható be, nem pedig annak, hogy az infláció miatt magasak az árak. Ez pedig arra készteti az eddig az USA-nak hitelező országokat, hogy a dollártól függetlenítsék a valutájukat. Globálisan szemszögből ez azt is jelenti, hogy fizetésképesség szempontjából eddig az USA a hozzá kapcsolt gazdaságokkal együtt volt latba véve. Ha a dollárról a mostani vazallus gazdaságok lecsatolódnak, akkor a dollár gazdasági befolyása csökken, a hitelértékével együtt.
Az USA dollár lassacskán értéktelenedik, de ez még nem nemzetközi infláció, bármennyire is szeretné annak beállitani az Economist. Meg aztán talán már nem is számít annyira, mint régen. Az EU az összes tagországgal nagyobb gazdasági tényező, mint az USA, a távol-kelet Kína nélkül, Kína magában, a közel-keleti olajgazdaságok együtt kezdenek többek lenni, mint az USA. Ha egy kiesik a nagyok klubjából, több Martini marad a többinek...
