Felháborodottan írja Dobszay László, hogy bizony állambácsi nem támogat
mindenféle kutatásokat, sőt, a támogatások mértéke is csökken, és egyre
több régi kutatóműhely kényszerül arra, hogy utcára tegye
alkalmazottjait. És hogy ez mennyire nem elfogadható, és hogy
becsapottnak érzi magát.
Pedig ez így van rendjén.
Nem azért, mert az állam csökkenti a támogatások mértékét, hanem, mert éppen azért csökkennek az állami támogatások, hogy az ipari, magántőkéből táplálkozó támogatásokkal segítsék azokat a kutatóműhelyeket, amelyeknek a munkájára tényleg szükség van.
Felháborodottan írja Dobszay László, hogy bizony állambácsi nem támogat mindenféle kutatásokat, sőt, a támogatások mértéke is csökken, és egyre több régi kutatóműhely kényszerül arra, hogy utcára tegye alkalmazottjait. És hogy ez mennyire nem elfogadható, és hogy becsapottnak érzi magát.
Pedig ez így van rendjén.
Nem azért, mert az állam csökkenti a támogatások mértékét, hanem, mert éppen azért csökkennek az állami támogatások, hogy az ipari, magántőkéből táplálkozó támogatásokkal segítsék azokat a kutatóműhelyeket, amelyeknek a munkájára tényleg szükség van.
Hiszen ha valaki olyasmit kutat, amire rövidebb-hosszabb időn belül valakinek szüksége lesz, fizetni fog érte, akkor a piaci erők ezt a költséget előbb vagy utóbb úgyis fölvállalják. Nem azért, mert szamaritániusokkal van tele az ország, hanem azért, mert üzleti érdekük ezt tenni, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal irányítsák a kutatás végső, teljesen piacorientált fázisát.
Az OTKA, és hasonló állami támogatások meg pont elegek lesznek arra, hogy a hosszabb távú, vagy éteri-nemzeti érdekekhez fűződő kutatásokat támogassák. A mostani rendszerben a kutatócsoportok 90 %-a valami ilyesmivel foglalkozik, ahelyett, hogy piaci versenynek kitéve magát piachoz közeli témákon dolgozzon. Persze, hogy sírnak, hogy nincs elég állami támogatás.
Még jó, hogy nincs elég, és megindult a szelekció, mert képesek lennének még vagy ötven évig elkutatgatni közpénzen.
Akik pedig még mindig a tiszta tudomány után sírnak, érdemes Burt Rutan-t meghallgatni erről.
