Novák Zoltán utópista írásán kicsit fennakadtam. Nem azért, mert sülthülyeség lenne (nem is az), de hogy ennyire naiv legyen valaki a mai politikai - és itt ez lehet európai vagy akármilyen is - életben, azért szerintem az már gyógyítandó.
Az európai életérzésnek pont az a lényege, hogy nem lehet egy érzésben összefogni. Pontosan arról szól, hogy ennyi meg annyi nemzet, ennyire különböző alapállapotból, és történelmi hagyatékból próbál meg együttműködni.
Aztán a történelem meg az idő majd eldönti, hogy sikeresen-e vagy sem.
Ha pedig mégiscsak arról van szó, hogy nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek (hiányzik a közösségi egymás hátbaveregetése), akkor elég arra gondolni, hogy az EU a világ legnagyobb piaca, Kína után a legnagyobb exportőr, éppen most stabil pénzügyi rendszer, a legtermelékenyebb gazdasági tényező, a legnagyobb nem háborúban álló nyugati hatalom. És még a foci is nagyon jó.
Hát nem szép?
Aki többre vágyik, annak ajánlom a Declaration of Interdepence című könyvet Will Hutton-tól.
