A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségénél betelt a pohár. Nem tudom, hogy amit tesznek jogos-e vagy sem, főleg akkor, ha a szerződésekben leírt apró bejegyzésektől, mint például hogy a építő vállalkozó kikötötte-e vagy sem a tulajdonjog fenntartását, függ mindez. Azt viszont tudom, hogy nekem is forrna a vérem, ha látnám, hogy a munkám eredményeként mások élvezik az anyagi juttatást, miközben nekem azt mondják, hogy nincs pénzzük arra, hogy engem kifizessenek.
A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségénél betelt a pohár. Nem tudom, hogy amit tesznek jogos-e vagy sem, főleg akkor, ha a szerződésekben leírt apró bejegyzésektől, mint például hogy a építő vállalkozó kikötötte-e vagy sem a tulajdonjog fenntartását, függ mindez. Azt viszont tudom, hogy nekem is forrna a vérem, ha látnám, hogy a munkám eredményeként mások élvezik az anyagi juttatást, miközben nekem azt mondják, hogy nincs pénzzük arra, hogy engem kifizessenek.
Igazán vérforraló, hogy a jogi rendszernek van arra ideje, hogy elmondják, hogy miért is nem lehet ezeket a bontásokat véghezvinni. És hogy itt megáll a tudomány.
Nem az a legnagyobb baj, hogy ezek a bontások megtörténnek, hanem az, hogy meg kell történniük. Vagyis az, hogy az igazságügyi rendszer nem képes ezzel a problémával megbírkózni, nem csak most, hanem már több mint egy évtizede. Az, hogy a rendszer eltűri az ilyesfajta viselkedést, az ilyen fajta üzleti magatartást. Az, hogy a lánctartozás lassan egy teljesen elfogadott üzleti koncepció Magyarországon.
Ez ellen szólnak a mostani akciók. Az embereknek elfogyott a türelme, és mennek a pénzük után. Ha kell, csákánnyal.
