Még mindig nem bírok magamhoz térni abból a szellemi mélyrepülésből, amit az index közölt mostmár nagyjából egy hete. Le is akadtam a blogolásról, mert már egy hete csak erre a cikkre gondolok, mindig meg-megállva.
Egyszerűen megdöbbentett, hogy egy ilyen múltban élő, visszamaradott, a jelentől, és az elmúlt kb. száz évben történtektől teljesen elszakadt írás megjelent az index oldalán. Megáll az ész és ácsorog, amikor Asperján György azt írja, hogy a nemzetközi tőke, mint mumus, kiveszi a talajt a nemzeti termékek lába alól, és gazdasági és szellemi nyomorba taszítja a nemzeteket.
Hol él ez az ember? A Marson?
Még mindig nem bírok magamhoz térni abból a szellemi mélyrepülésből, amit az index közölt mostmár nagyjából egy hete. Le is akadtam a blogolásról, mert már egy hete csak erre a cikkre gondolok, mindig meg-megállva.
Egyszerűen megdöbbentett, hogy egy ilyen múltban élő, visszamaradott, a jelentől, és az elmúlt kb. száz évben történtektől teljesen elszakadt írás megjelent az index oldalán. Megáll az ész és ácsorog, amikor Asperján György azt írja, hogy a nemzetközi tőke, mint mumus, kiveszi a talajt a nemzeti termékek lába alól, és gazdasági és szellemi nyomorba taszítja a nemzeteket.
Hol él ez az ember? A Marson? Miért van az az érzésem, hogy Asperján Györgyöt hibernálták valamikor a nyolcvanas években, és kifogyott a folyékony nitrogén a múlt hónapban?
Mintha a nyugat gazdasági fejlődése nem pont a nemzetközi vállalatoknak, kereskedelemnek, árucserének, és gazdasági versenynek köszönhető, nem pedig annak, hogy puszulykát eszünk még mindig a gulya körül ücsörögve.
Mintha nem jelentek volna meg komolyabb, mélyrehatóbb, nagyobb rálátású munkák Marx óta a gazdasági világválság(ok)ról, amelyekben egy kicsit modernebb szemszögből írják le, hogy hogyan is működik most a rendszer, és milyen hibái vannak.
Mintha nem lenne elég a Wikipédiát fellapozni a Nagy Gazdasági Válságról ahhoz, hogy az ember egyből tudja, hogy több különböző magyarázatot fogadnak el széleskörűen ebben a témában nemzetközileg (az ausztriai iskola, a Keysen-i elmélet, Fischer, Friedman, stb.), amelyek közül csak az egyik (és a legtúlhaladottabb) a marxi gondolatvilág.
Ha az ember rákeres az weben arra, hogy hogyan is kell atombombát gyártani, rengeteg leírást fog találni. Próbáld csak megtalálni a Coca-Cola receptjét! Nem fog sikerülni. Úgy tűnik, hogy ezt titokban tartani fontosabb (értsd gazdaságilag nagyobb értéket képvisel), mint a bombagyártást.
A nemzetközi tőke pont erről szól. Jobban érdeke egy üdítőital receptjének titokban tartása, mint az állami hadseregeknek és titkosszolgálatoknak az, hogy titokban tartsák, hogyan is csináljon valaki atombombát. A nemzetközi vállalatok összesége, a tőke, jobban szervezett, olcsóbb, nagyobb értéket képvisel, nagyobb nemzetközi befolyással él és bánik, mint államok sokasága. Elég megnézni a Fortune 500-as listát, sok ország egyszerűen lemarad a listáról fuszulykástúl, gémeskutastúl, nemzeti büszkeségestűl.
Ez ellen lehet Marx nevét lobogtatni, de sok értelme nincs. Hacsak nem akarja valaki a nyolcvanas elitkommunista évek ízeit visszaidézni. Hacsak nem akarja valaki saját magát véglegesen lejáratni visszamaradottságával.
