Megint az az érzésem, hogy egyrészt illúziókat kerget, másrészt meg egyáltalán nincs tisztában a jelen helyzettel Marján Attila "Kétsebességes Európát!" írásában. Azt írja, hogy az EU nemzetek választópolgára a nemzeti szuverenitás feladásától fél, és ezen félelme miatt szavazta le az EU működésének legújabb iterációját. Pedig hát ez nem igaz. Pont az ellenkezője. Hogy miért is áll Marján távol a valóságtól?
A jelen helyzettel való nem tisztában levést az igazolja, hogy arról ír, hogy a mostani Európa...Megint az az érzésem, hogy egyrészt illúziókat kerget, másrészt meg egyáltalán nincs tisztában a jelen helyzettel Marján Attila "Kétsebességes Európát!" írásában. Azt írja, hogy az EU nemzetek választópolgára a nemzeti szuverenitás feladásától fél, és ezen félelme miatt szavazta le az EU működésének legújabb iterációját. Pedig hát ez nem igaz. Pont az ellenkezője. Hogy miért is áll Marján távol a valóságtól?
A jelen helyzettel való nem tisztában levést az igazolja, hogy arról ír, hogy a mostani Európa akármikor is monolitként múködött. Soha nem volt az, még akkor sem, amikor annak idején azt a Benelux államokbeli bel-, pénz- és külügyminiszterek megálmodták. Mert akkor még csak monetáris egységről volt szó, hogy a három államban ne kelljen a valutaárfolyamokból adódó átírási veszteségeket elszenvedni, és hogy a három állam egységesen tudjon az export és importpiacon fellépni.
Aztán persze az ötlet hamar saját lábra állt, mind a franciák és a németek csatlakoztak hozzá, az olaszok nem akartak kimaradni, és innentől az egységes monetáris politikai ambició kibővült a francia felvilágosodági eszmékkel, és a német export orientáltságból adódó pénzügyi kényszerekkel. A többi történelem.
Csakhogy pont ebből következően már az elejétől kezdődően soha nem volt monolitikus az EU. Ha a Benelux államok keretein belül maradt volna az ötlet, akkor még talán, habár Belgium soha nem volt a nagy egységek országa.
Az EU most is, mind a kezdetekben, pont annyi sebességes, ahány tagállama van/volt. Ez a szép benne.
Az illuzió oldalán pedig az áll, hogy azt hisszük, hogy a "kétsebességes" vagy "hálózatos" vagy akármilyen EU ennél könnyebb megoldást kínálna.
A mostani integráció további erősítésének egyik legfőbb akadálya, hogy egyrészt nem sikerült olyan működő rendszert kitalálni, vagy átvenni máshonnan, amit a többség elfogadna, másrészt meg túlságosan is jól megy nekünk a mostani EU szabályai szerint.
Vannak zökkenők, meg fennakadások, de a mostani bürökrácia pont elég lassú ahhoz, hogy ne kelljen minden héten vagy évben más szabályok szerint hidakat építeni, viszont pont elég agilis ahhoz, hogy ha nagyobb vihar közeleg, akkor még lépni tudjon.
Az igazán nagy egységre meg amúgy sincs szükség. Enélkül pont az a szép az EU-ban, hogy nem tudunk hirtelen felindulásból háborúkat indítani, nemzeteket szankcionálni, meg egyáltalán semmi olyan hülyeséget csinálni, ami mind az USÁ-nak, mind Kínának kedvenc politikai időtöltése.
