Fohn János írja nol.hu-s olvasói levelében, hogy a demokrácia egyik nagy problémája az, hogy az ellenzék sajnos nem érdekelt az éppen kormányon ülő párt sikerében.
Ez pontosan így van, de szerencsére máshol, ahol nem csak a mi miópikus, a holnapig már el nem látó politikai erőink vannak a színpadon, ez nem egészen így megy. Ilyen ellenjáték csak Magyarországon lehetséges, ahol..."Ha [az ellenzéki párt] nagyon gátlástalan, és hatalmi törekvéseit a társadalom érdeke elé helyezi, akkor jelentős mértékben akadályozhatja a fejlődést."
Fohn János írja nol.hu-s olvasói levelében, hogy a demokrácia egyik nagy problémája az, hogy az ellenzék sajnos nem érdekelt az éppen kormányon ülő párt sikerében.
"Ha [az ellenzéki párt] nagyon gátlástalan, és hatalmi törekvéseit a társadalom érdeke elé helyezi, akkor jelentős mértékben akadályozhatja a fejlődést."
Ez pontosan így van, de szerencsére máshol, ahol nem csak a mi miópikus, a holnapig már el nem látó politikai erőink vannak a színpadon, ez nem egészen így megy. Ilyen ellenjáték csak Magyarországon lehetséges, ahol a politikai színtér egy mély szakadékkal van teljesen kettéosztva, és ahol amit a másik mond, az csak hamis lehet.
Gondoljunk csak bele, hova is jutna pl. egy német párt, amely egy kormányzási ciklusban semmi mást nem tenne, csak keresztbe az aktuális kormánynak? Milyen eredményeket tudna akkor a következő választásokon felmutatni? Semmi mást, minthogy egy elmúlt négy évben egyszerűen képtelen volt értelmesen együttműködni a rendszerrel, hogy az emberek életét, az országot jobbá tegye, és hogy valamit hozzátegyen a közöshöz. Ezek után megválasztana egy ilyen pártot a német állampolgár?
Szerintem nem. Ilyen csak Magyarországon működik, ahol a rendszerellenesség annyira mélyen gyökerezik az emberekben, hogy csak az a frankó csávó, aki keményen bemond, betart, és kitart a tarthatatlan együtt-nem-működés mellett. Lassan lett egy olyan érzésem, ahogy azt a földművelésből megélő nagyapám szokta mondani, hogy itthon a frankócsávó nem más, mint a nyakas paraszt.
Egyszerűen nem tudok egy olyan ellenzékért rajongani, amelynek egyetlen kulcsfontosságú lételeme az ellentmondás. Amely most, hogy baj van, ahelyett, hogy azon törné az agyát, hogy milyen módon lehetne az embereken segíteni, inkább kivárja a következő választást, hogy majd akkor ígérjen fűt-fát, hátha beveszik az emberek. És nagyon valószínű, hogy nem azt fogja emlegetni, hogy mennyire nem segített akkor, amikor kellett volna.
