Kicsit lemaradtam a blogolással, de jó okom volt rá. Egyrészt én, másrészt pedig a blog lett egy évvel idősebb, ami meghatározta a hétköznapjaimat. Szerencsére nem kapott el a Boros féle melankólia, de azért ilyenkor szoktam végiggondolni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hogy mire is ment el ez az év az életemben.
Az eredmény nem rossz.
Kicsit lemaradtam a blogolással, de jó okom volt rá. Egyrészt én, másrészt pedig a blog lett egy évvel idősebb, ami meghatározta a hétköznapjaimat. Szerencsére nem kapott el a Boros féle melankólia, de azért ilyenkor szoktam végiggondolni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hogy mire is ment el ez az év az életemben.
Az eredmény nem rossz.
Először is meglepően sokan olvassák, olvassátok a blogot, aminek nagyon örülök.
Másodszor pedig megint szerencsém arra ráeszmélni, hogy jó állásom van egy egészen jól menő cégnél, ahol az energia áraktól kezdve a népesség növekedésén, az aktuális politikai helyezettől az elkövetkező ötven év előrelátható változásain át, alapkutatástól egészen alkalmazott fejlesztésig mindennel foglalkozunk. Az elmúlt néhány napban többször is volt olyan érzésem, hogy mennyire érdemes itt dolgozni, hiszen nagyon okos emberek között rengeteg új dologról tanulhat az ember.
Szóval pozitív életérzés rajong most körül a szokásos pánik hangulat (minthogy az idő nem jár visszafele) mellett-közben-ellenére. Remélem a pozitívum kitart egy évig...
