John Dvorak kiabált egy sort a táblázatkezelő programok miatt a PCmag-os blogjában. Szerinte a minőségcsökkenés, a pénzügyi válság egyik, ha nem nem a fő, oka a táblázatkezelő programok megjelenése, használata, és a mára kialakult szokás miatt van, hogy már semmiféle döntést nem hajlandó egyetlen vezető sem megtenni nélkülük.
Milyen igaza van az utóbbiakban.
De a feltételezett vagy megélt "minőségromlásnak" más oka van. A táblázatkezelős "mi-van-ha" játékok egyik nagy eredménye az, hogy szinte minden termelést folytató vállalat felhagyott a túltervezett-túlbiztosított dolgok előállításával, és úgymond, alulról nyaldossa a gyártásminőség-befektetett munka egyensúlyát. És ennek nem csak a táblázatkezelő programok az okai.John Dvorak kiabált egy sort a táblázatkezelő programok miatt a PCmag-os blogjában. Szerinte a minőségcsökkenés, a pénzügyi válság egyik, ha nem nem a fő, oka a táblázatkezelő programok megjelenése, használata, és a mára kialakult szokás miatt van, hogy már semmiféle döntést nem hajlandó egyetlen vezető sem megtenni nélkülük.
Milyen igaza vanaz utóbbiakban.
De a feltételezett vagy megélt "minőségromlásnak" más oka van. A táblázatkezelős "mi-van-ha" játékok egyik nagy eredménye az, hogy szinte minden termelést folytató vállalat felhagyott a túltervezett-túlbiztosított dolgok előállításával, és úgymond, alulról nyaldossa a gyártásminőség-befektetett munka egyensúlyát. És ennek nem csak a táblázatkezelő programok az okai.
Ez alatt azt értem, hogy míg régen, amikor még "hagyományos" módon kellett megbecsülni egy bizonyos termék élettartamát, használhatóságának idejét, mivel nagyon sok munkába került ezt pontosan kiszámítani, mindig volt egy kis (vagy időnként nagy) ráhagyás. Ez amiatt is volt, mert maga a gyártástechnológia is viszonylag nagy eltérésekkel dolgozott.
Ennek egyik következménye az volt, hogy szinte minden "túl volt méretezve", vagyis többe került a gyártónak, mint kellett volna. Például, ha valamire azt mondták, hogy működni fog mondjuk 2 évig, akkor szinte mindig tovább bírta ennél, hiszen a gyártástechnológiából eredő variációk miatti élettartam variációkat mindenképpen ki akarták küszöbölni a gyártók.
A ráhagyás másik következménye a fogyasztókat érintette, mégpedig pozitívan, hiszen tudhatták, ha valamire 2 év garanciát ad a gyártó, az nagyon valószínűleg tovább is fogja bírni majd.
A modern gyártástechnológiák viszont már sokkal precízebbek, mind megmunkálás, mind pedig az eltérések tekintetében. Vagyis sokkal jobban, nagyobb pontossággal becsülhető meg az, hogy mi meddig fogja bírni az igénybevételt.
A tyúk vagy tojás probléma ott jelentkezik, amikor valaki azt akarja megmutatni, hogy mi volt először. A gyártástechnológiából fakadó pontosabb ismerete annak, hogy mi meddig fog múködni, és emiatt a garanciavállalás lett pontosabb, vagyis a gyártó tudja, hogy ha valami két év két hónapig fog működni, akkor a kétéves garanciát könnyen megadja. Vagy pedig az, hogy a pontosabb gyártástechnolódia miatt, ha a gyártó két éves garanciát akar adni, akkor olyan terméket állít elő, amely kibírja a két évet, de sokkal többet nem.
A gyártó mindenképpen jobban jár. Költséget takarít meg (anyag és megmunkálás).
A vásárló és a környezet viszont gyakran nem. A vásárló talán abban az esetben igen, ha a gyártó költségmegtakarításának legalább egy része az áru árában jelentkezik. Rendszerint viszont azért nem, mert meg kell szoknia azt, hogy ha valamire két év garancia van, akkor azt is garanciának veheti, hogy sokkal többet nem fog a termék kibírni.
A környezet meg azért nem, mert két év múlva új termék előállítására fogunk véges erőforrásaink bizonyos hányadát megint felhasználni.
A kérdés azonban mégsem ennyire egyszerű, hiszen most mindenki rávághatná, hogy akkor gyártsunk olyan dolgokat, amik nem csak két évig bírják, hanem sokkal tovább.
Hiszen a technológia fejlődik. Egyre gyorsuló ütemben. Ennek egyeneságú következménye az, hogy a egyre gyakrabban fejlesztünk ki környezetkímélő megoldásokat, amelyeket egyből, a lehető legnagyobb sebességgel kell(ene) bevezetni. Ehhez pedig gyakran masszív méretekben végrehajtott termékcserére van szükség.
Elég csak az EU-s wolframszálas izzók cseréjére vonatkozó új kampányára gondolni. Ezek szerint az EU-ban 2020 után már nem lehet majd hagyományos izzókat kapni, helyette inkább a neoncsöves izzókat. A technika fejlődését mi sem szimbolizálja jobban, mint az a tény, hogy mire elfogadták ezt az indítványt európai szinten, addigra a Philips bejelentette, hogy az új, LED-es technológiára épülő világítótesteket szeretné általánosítani, hiszen sokkal energiatakarékosabbak, és még kevésbé környezetszennyező megoldásról van szó.
Vagyis nem olyan kerek ez a háromszög, mint elsőre gondolná az ember. Még szerencse, hogy vannak táblázatkezelő programok, amikkel ki lehet kalkulálni, hogy mennyire nem.
