Babarcy Eszter legutóbbi írása az amerikai elnökválasztás ürügyén sajnos kinyomta a biztosítékot nálam, mégpedig a következő mondatával:
"Aki abban hisz, hogy máshol inkább önmaga lehet, hogy a számára legvonzóbb életforma másutt könnyebben megvalósítható – Magyarországon minden második egyetemista, minden második orvos, mérnök vagy közgazdász, minden második kamasz így gondolja –, az nem lesz demokratikus polgár. Nem az ő országa – halogatja az elköteleződést, elmegy máshová, ott küzd, ott boldogul, és a végén persze ott csalódik. Meghalni hazajön, mert itt máshogy néznek rá."
Örömmel szoktam olvasni Babarcy Eszter írásait, de ez egyrészt tiszta demagógia, másrészt meg egyszerűen sületlenség.
Ha valaki csak egy kicsit is belegondol, a demokrata szó eredeti értelmében pont azok a demokraták, akik...Babarcy Eszter legutóbbi írása az amerikai elnökválasztás ürügyén sajnos kinyomta a biztosítékot nálam, mégpedig a következő mondatával:
"Aki abban hisz, hogy máshol inkább önmaga lehet, hogy a számára legvonzóbb életforma másutt könnyebben megvalósítható – Magyarországon minden második egyetemista, minden második orvos, mérnök vagy közgazdász, minden második kamasz így gondolja –, az nem lesz demokratikus polgár. Nem az ő országa – halogatja az elköteleződést, elmegy máshová, ott küzd, ott boldogul, és a végén persze ott csalódik. Meghalni hazajön, mert itt máshogy néznek rá."
Örömmel szoktam olvasni Babarcy Eszter írásait, de ez egyrészt tiszta demagógia, másrészt meg egyszerűen sületlenség.
Ha valaki csak egy kicsit is belegondol, a demokrata szó eredeti értelmében pont azok a demokraták, akik nemcsak itthon, de a nemzetközi porondon is megmérettetődnek, akik a nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, akiknek lehetősége van arra, hogy nem csak az ország határain belül, de azon kívül is tapasztalatokat szerezhetnek. Ez az a réteg, amely az egyenlősdit nem csak a magyar határokon belül, de azokon kívül is meri vállalni. Amely már nem kér a határokon belüli, anyanyelvi szinten magától értetődően megkapott protekcióból. Ez a réteg az, amelyik nem csak megfelel a nemzetközi szintű elvárásoknak, hanem meg is próbálkozik azzal, hogy élőben összemérje tudását, szakképzettségét külföldön, még akkor is, ha ez eleinte bizony kemény küzdelmeket jelent mind szakmailag, mind a magánéletben.
Ez a réteg a 20. és 21. századi hungarikum, akár tetszik, akár nem Babarczynak.
Ez a réteg az, amelyik megfelel, eladható nemzetközi szinten is. Amely nincs arra kárhoztatva, hogy a magyar valóság falai között, behatárolt életszemlélettel és tapasztalattal élje le az életét. Az a réteg, amely ehelyett arra van 'kárhoztatva', hogy kinyissa a szemét, és rájöjjön, hogy lehet máshogyan is. Amely talán az egyetlen esélye az itthon maradtaknak arra, hogy megérthessék, tapasztalhassák azt, hogy a 'máshogyan' milyen is, és azt is, hogy a 'máshogyant' hogyan is kellene csinálni.
És ez az a réteg, amely ha értelmét látja, akár még haza is jön majd (nemcsak meghalni). De csak akkor, ha nem fognak a Babarczy-hoz hasonlóak kígyót és békát rájuk kiabálni, amiért voltak annyira jók (nemzetközi szinten is), és annyira eltökéltek, hogy megpróbálkozzanak egy másik - nem magyar - élet élésével még akkor is, ha - annak ellenére, hogy ez mennyire könnyűnek látszik - ez egyáltalán nem az.
Bármennyire szeretné is Babarczy, rengetegen vannak, akik külföldön próbálkoznak és nem csalódnak. Sőt, egyre többen vannak, akik nemhogy nem csalódnak, de egyenesek fellélegeznek akkor, amikor a határt átlépik. Hiszen régen véget ért már az a korszak, amikor egy kivándorlás véget vetett mindennemű hazai kapcsolatnak. Az EU határain belül már az útlevelet sem kell elővennie az embernek, a neten keresztül is lehet kommunikálni, képpel, hanggal, jelen időben. Hiszen egyre többen vannak, akik ha igazi megmérettetésre vágynak szakmailag, akkor nincs más választásuk, mint külföldre menni.
Mi a nem demokrataság, ha pont az, hogy megértjük, hogyan élnek mások, hogyan oldják meg bajaikat, és végre rádöbbenünk, hogy akármennyire is szeretnénk, magyarnak lenni nem egy különleges dolog, csak az érme egy újabb, megint másik oldala?
Mi a nem demokrataság, ha pont az, hogy nemzetközi szinten mérjük össze magunkat szakmailag mindenkivel, bárkivel?
Itt lenne már az ideje, hogy Babarczy elbeszélgessen egy-két külföldön élő magyarral.
