Nem haladok a blogolással, mert új gépet vettem, és azzal töltöm az időm, hogy a régi Mac-ről áthozzam a dolgaimat az újra, a régire meg föltegyem a párom régi gépéről az ő saját dolgait.
Vagyis összesen négyszer telepítek új felhasználót. Egyszer az új Mac-es énemet egy új Macre, aztán a régi Windows-os énemet egy új Windows-ra a Mac-en belül (szerencsére itt már van tapasztalat), aztán a párom Windows-os énjét kell kétfelé telepíteni, egy Mac-es és egy Windows-os félre.
Aki telepített már Windows-t újra, vagy csak próbált egy kicsit is komplikáltabb installációt újrateremteni egy új gépen, azt tudja, hogy miről is van szó. Aki nem, annak meg nagyon nehéz elmagyarázni, de azért megpróbálom érzékeltetni a dolgot.Nem haladok a blogolással, mert új gépet vettem, és azzal töltöm az időm, hogy a régi Mac-ről áthozzam a dolgaimat az újra, a régire meg föltegyem a párom régi gépéről az ő saját dolgait.
Vagyis összesen négyszer telepítek új felhasználót. Egyszer az új Mac-es énemet egy új Macre, aztán a régi Windows-os énemet egy új Windows-ra a Mac-en belül (szerencsére itt már van tapasztalat), aztán a párom Windows-os énjét kell kétfelé telepíteni, egy Mac-es és egy Windows-os félre.
Aki telepített már Windows-t újra, vagy csak próbált egy kicsit is komplikáltabb installációt újrateremteni egy új gépen, azt tudja, hogy miről is van szó. Aki nem, annak meg nagyon nehéz elmagyarázni, de azért megpróbálom érzékeltetni a dolgot. A Windows operációs rendszere mindenesetre úgy van felépítve, hogy ha valaki egy másik gépre akarja átteni a dolgait, akkor minden programot újra kell installálnia, és minden dokumentumát sajátkezűleg kell áttelepítenie. Vagyis nulláról indul az ember, és végig csinálja mindazt, amit a régi gépen megtett (feltéve, hogy ugyanazon programokat akarja futtatni).
Ettől persze a hajam az égnek áll, mert mi van, ha valamit kifelejtek, ha valami lemarad, és az új installáláskor ez ugye mind kitörlődik, és ha nem mentettem el egy külső merevlemezre, akkor tényleg odavész.
Ehhez képest felemelően, szinte hihetetlenül egyszerű volt az én Mac-ről Mac-re való átállásom. Nem kellett mást tennem, mint a szikrázóan új gépet bekapcsolni, és az nyelv kiválasztása után egyből megkérdezte, hogy akarok-e egy régi Mac-ről adatokat áthozni. Én rámondtam az igent, erre megkért, hogy a régit is kapcsoljam be, indítsam el a Migration Assistant (a vándorlási aszisztenst), és innentől kezdve kb. 1 óra alatt átzizzent minden. A mindenben pedig az összes rendszerbeállítástól kezdve, az összes telepített programon át, az összes elmentett fájljaimig tényleg minden benne van.
Ez idő alatt én megfürödtem, és utána megnéztem a TopGear múlthéten fölvett adását. Ennyi erőfeszítésbe tellett az egész. Nem volt kínlódás, fogagnak csikorgatása, és ötvenszeres ellenőrzés, hogy vajon mindent átmásoltam-e, nem hagytam-e ki valamit véletlenül, nem volt programok újra beállítása, kódok és jelszavak újrakeresése.
Amikor az új gépet végre visszakaptam a progitól, úgy viselkedett, úgy működött, ahogy azt én azt a régin beállítottam. Új a gép, de az érzés, a megszokottság, a kényelem a régi. Az összes program a helyén van és működik, a levelesládáim mind megvannak, a böngésző tudja a beállításokat, ismeri a jelszavakat.
Egyszerűen lenyűgöző.
Ami számomra a legmegdöbbentőbb az egészben az az, hogy az Apple-nél volt valakinek arra ideje, hogy ezt végiggondolja, kitalálja, hogy hogyan is legyen, és volt ideje ezt szépen kidolgozni.
Azt viszont tényleg nem értem, hogy a többszörös fejlesztési pénzzel gazdálkodó Microsoft-nál erre miért nem futja? Tudom, tudom, most a szakik azt dörmögik, hogy architektúra, meg registry, de hát én vezettem? A Microsoft már elég régen ezzel a problémával küszködik, és nekem az az érzésem, hogy nem is akarják megoldani. Mert ennyi idő alatt már meg lehetett volna.
Megszilárdult bennem az elhatározás, hogy amíg ezt nem oldják meg, nem megyek vissza feléjük. Egyszerűen nincs rá időm...
