Karinthy, úgy tűnik, aranybánya. Az őt idéző cikkre a komment.hu-n megjelent hozzászólások is azoknak bizonyulnak, bár időnként lehúzzák a rolót nálam.
Nem akartunk mi, csóró magyarok most se mást, csak európai módon élni. Épp csak a jövedelmünk nem engedi meg nekünk ezt a luxust. Persze, hogy egy német felháborodna rajta, hogy a jövedelméből nem élhetne európai módon! Nahiszen, dolgozzon csak pár évig Magyarországon, magyar bérekért, majd megérti, hogy kínunkban miért nevetünk ezen a mondaton!!!
Nooooooormális?
Karinthy, úgy tűnik, aranybánya. Az őt idéző cikkre a komment.hu-n megjelent hozzászólások is azoknak bizonyulnak, bár időnként lehúzzák a rolót nálam.
Nem akartunk mi, csóró magyarok most se mást, csak európai módon élni. Épp csak a jövedelmünk nem engedi meg nekünk ezt a luxust. Persze, hogy egy német felháborodna rajta, hogy a jövedelméből nem élhetne európai módon! Nahiszen, dolgozzon csak pár évig Magyarországon, magyar bérekért, majd megérti, hogy kínunkban miért nevetünk ezen a mondaton!!!
Nooooooormális?
Látom magam előtt, ahogyan a tükörbe nézve gyakorolja a tisztelt állampolgár, hogy igaz ugyan, hogy nincs rá pénzünk, igaz ugyan, hogy nem termeltük ki, igaz ugyan, hogy amit kitermeltünk, azt elherdáltuk, de ugyan hadd már! Ugyan hadd lehessen nekünk is ilyenünk vagy olyanunk annak ellenére, hogy valamiféle értékalkotással fedezetet teremtettünk volna rá.
Ilyenkor szoktak a vadmagyarok előbezzegezni azzal, hogy márpedig itt volt minden, ami szemszájnak, sőt. Vegyük fel a kesztyűt akkor. Például mondjunk akár egy nemzetközileg híres agrármérnököt az elmúlt ötven évből. Vagy vaskohászt. Vagy útépítőt. Vagy autógyártót, telefonösszeszerelőt, akadémikust, vegy- vagy gyógszeripari szakembert.
Na ugye.
Ez a fedezetünk most.
Ehhez képest a kedves német állampolgárok az elmúlt negyven évben egyrészt felfejlesztettek egy a második világháború miatt teljesen lepukkant országot, utána kikupálták a hozzácsatolt szocialista végállomásra befutott katasztrófavonatot is. És közben vannak autópályáik, híres egyetemeik, erős hazai pénzintézeteik, normális politikusaik, erős iparuk minden csiricsáréval felszerelve.
Hát persze, hogy felháborodna a német, ha egyszercsak ötszázszor hosszabb ideig kellene sorba (!!!) állnia ahhoz, hogy egy egyszerű közigazgatási változást elintézzen a létszámában túldagasztott de hatékonyságában hisztériára ingerlő hivatalban, ha a GDP 20-25%-a csak úgy eltűnne a korrupció feneketlen torkán, ha a felépített autópályák, üzemek, egyetemek egyszercsak köddé válnának.
A német állampolgár szerencséjére Námetországban nem fognak. Mert ott adót is fizetnek, és ebből a köz javára fejlesztenek is. S teszik ezt már jó ideje. Nálunk meg ugye egyiket se nagyon.
Ezért is keres annyit a német állampolgár, amennyit keres. És ezért keresünk mi annyit, amennyit.
Lehet kínunkban nevetni!
