Nos, egyrészt szívemhez szólt, másrészt viszont csak kemény kritika a komment.hu oldalán Tallián Miklós tollából az Itt ötven éve nem találtak fel semmit. Arra most ne térjünk ki, hogy a film maga nagyon polgárira sikeredett, és a kelletténél sokkal hosszabb (mintha méterben mérnék a sikerét), kicsit a középosztály vágyálma típusú életérzést próbálja megragadni.
Hanem inkább arra, hogy mi nem találtunk fel semmit az elmúlt ötven évben.
Hiszen ez nem igaz.
Nagyon is találékonyak voltunk ebben a félévszázadban.
Nos, egyrészt szívemhez szólt, másrészt viszont csak kemény kritika a komment.hu oldalán Tallián Miklós tollából az Itt ötven éve nem találtak fel semmit. Arra most ne térjünk ki, hogy a film maga nagyon polgárira sikeredett, és a kelletténél sokkal hosszabb (mintha méterben mérnék a sikerét), kicsit a középosztály vágyálma típusú életérzést próbálja megragadni.
Hanem inkább arra, hogy mi nem találtunk fel semmit az elmúlt ötven évben.
Hiszen ez nem igaz.
Nagyon is találékonyak voltunk ebben a félévszázadban.
Kitaláltuk, hogyan legyen nálunk olyan kommunizmus vagy szocializmus, ami nem igazán az. Kitaláltuk, hogy hogyan lehessen valakinek két vagy több munkahelye vagy akár magánvagyona is, miközben az "államvallás" szerint ez nemkivánatos cselekmény volt.
Aztán kitaláltuk azt is, hogy hogyan legyen nálunk úgy kapitalizmus, hogy közben ne legyen az. Meg ehhez azt is, hogy hogyan legyen úgy demokrácia, hogy közben mindenki a korábbi "szocozmusban" kialakult paternializmusa alapján a pártoktól (a korábbi egy és szent párt helyett) várja a messiásjelölést és a Kánaán eljövetelét.
Aztán kitaláltuk azt is, hogyan legyen nálunk úgy közteherviselés, hogy mindenkinek legyen valami jó oka arra, hogy ebben a lehető legkevésbé vegyen részt, de úgy, hogy közben a lehető legnagyobb hasznot hajtsa belőle.
Kitaláltuk azt is, hogyan lehessen autópályákat, metrót, és hidakat úgy építeni, hogy a nagyon sokak által befizetett pénzből nagyon kevesek éljenek jól, de azért az autópálya is megépüljön valahogy a végén (az alvállalkozók nem számítanak).
Kitaláltuk azt is, hogy hogyan finanszírozzuk pártjainkat úgy, hogy senki által át nem látható módon, nagyrészint közhivatali állások be- és be-nem-töltése alatt és után mégiscsak a hazai gazdaság nagyszereplőivé váljanak tőkemozgásuk, vagyonuk és költségvetésük alapján.
Büszkék is vagyunk magunkra, megy az életérzés ezerrel.
Csak az a baj, hogy hiába voltunk fifikásak, agyafúrtak és csalafinták az elmúlt ötven évben, ezekért a találmányokért nem áll világ sorba a kapu előtt etikai vagy anyagi vonzatuk miatt.
Vagyis találékonyak voltunk, csak nem piacképesen.
Amolyan igazán magyar módra.
