Ajjajjaj! Kentaurbeszédet olvasva kiment a biztosíték. Mostani kentaurunk, Csányi Vilmos arról ír, hogy stabilitás kellene már az országnak a nagy fejlődés helyett. És arról is, hogy miért is nincs államilag garantált lakhatási joga, hiszen a kapitalizmus ettől nem menne tönkre. S hogy miért nincs államilag garantált munkahely, főleg a munkanélkülieknek vagy a kisebbségnek.
Noooooormális?
Kezdjük ott, hogy pont a változások...Ajjajjaj! Kentaurbeszédet olvasva kiment a biztosíték. Mostani kentaurunk, Csányi Vilmos arról ír, hogy stabilitás kellene már az országnak a nagy fejlődés helyett. És arról is, hogy miért is nincs államilag garantált lakhatási joga, hiszen a kapitalizmus ettől nem menne tönkre. S hogy miért nincs államilag garantált munkahely, főleg a munkanélkülieknek vagy a kisebbségnek.
Noooooormális?
Kezdjük ott, hogy pont a változások lassú, és sajátosan magyar módja miatt állunk most ott, ahol. Ehhez a világot érintő válságnak csak annyi köze van, hogy a kis magyar utunk és hozzáállásunk miatt most mi még jobban szívunk, mint az átlag. Gondolom megérdemelten. Ez elmúlt két évtized választásai (politikai és gazdasági) hozta meg most a gyümölcsét.
Tehát nem stabilitás kellene, hanem igazi változás, végre valahára. Hogy ezt az átkos, még mindig szocializmusban gyökeredző beteg magyar politikai és gazdasági hozzáállást és rendszert megváltoztassuk.
De a legnagyobb gond ott van, és sajnost ez az a kritikus pont, ami az elsőt ötszázszor aláhúzza, hogy Csányi pont arra a vetületére nem gondol az általa elővetett államilag garantál lakhatási jognak vagy munkahelynek, ami az egyik legfontosabb még a lehető legnagyobb luxussal megáldott európai demokráciákban is.
Ki fogja ezt kifizetni?
Hiszen semmi nincs ingyen. Lehet, ennek a lehetősége (mármint hogy valamit ingyért, fizetség nélkül kap meg az ember) a régi átkosban ez még valamennyire valószínűnek tűnt, de én azért azt reméltem, hogy 20 év "kapitalizmus", vagy annak halvány illuziója után legalább ennyi beivódott a köztudatba.
Sajnos nem.
Sajnos még mindig vannak olyanok (és úgy tűnik, hogy számuk nem, vagy csak nagyon lassan akaródzik csökkenni), akik azt hiszik, hogy ha valamit törvénybe foglalunk, mondjuk egy új jogot lakhatásról, akkor valahonnan egy varázspálca érintése folytán egyszerre csak meglesznek a források ahhoz, hogy ezt véghez is vigyük, be is tartassuk, és örüljünk, hogy milyen okosak vagyunk már megint.
Folytassuk ott, hogy a társadalmi szerveződés megakadásának nem jele a munkanélküliség, bármennyire is szeretné ezt elhitetni velünk Csányi. A munkanélküliség annak jele, hogy amit anyagilag kifizetődő lenne termelni, ahhoz a jelenlegi munkaerő nem megfelelő. Vagyis aki alkalmazható lenne, nem rendelkezik olyan sajátságokkal, amely a munkáltatását tenné lehetővé. S ebbe még az is beletartozik, hogy a jelenlegi munkáltatókat kötő jogszabályok szerint a munkavállaló által kért összeg túl magas, vagy a munkája által teremtett összeg túl alacsony.
A legutoljára azt is meg kellene már értenie Csányinak, hogy a garantált munkahelyteremtés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy a munkerő versenyképessége (aminek hiánya ugye a munkanélküliség alapvető oka) csökkenjen. Nem munkahelyet kell garantálni, hanem olyan képzések lehetőségét megteremteni, amelyek elvégzésével a munkavállaló nagyobb eséllyel száll be a (nemzetközi) munkaerőpiaci versenybe.
És már megint csak az jut eszembe, hogy a garantált munkahelyet ugyan ki fogja kifizetni?
Hiszen abban biztos vagyok, hogy Csányi a saját privátvagyonát erre nem lesz hajlandó feláldozni. Akkor pedig megint csak a máséval való csalánverés esete áll fenn. Ami még kentauroknak sem adatik meg...
