Szabó Ákos írt az index.hu-n egy érdekes cikket a közbeszerzésről. Arról, hogy miért is nem sikerül az állami közbeszerzések során olyan egyszerű technikákat bevetni, mint az árlejtés. Az árlejtés során a szerződést megszerezni kívánó cégek on-line (valós idejű) licitben vesznek rész, persze nem az árak felsrófolása, hanem pont a teljes költség csökkentése a cél. A legalacsonyabb végösszeget produkáló versenyző kapja meg a megbízást.

Sajnos Szabó Ákos nem talál megoldást arra, hogyan kellene ilyen és hasonló technikákat az állami apparátus által lebonyolított közbeszerzésekre alkalmazni. Pedig jó lenne megoldást találni, mert, ahogyan ő is írja, van már elég önkormányzat vagy állami apparátusi intézmény, amely a szakadék szélén áll anyagilag, vagy akár egy lépéssel előrébb is.

Csakhogy ezt nem lehet privát cégeknél bevett módszerekkel elérni.

Két dolgot érdemes megfontolni.

Szabó Ákos írt az index.hu-n egy érdekes cikket a közbeszerzésről. Arról, hogy miért is nem sikerül az állami közbeszerzések során olyan egyszerű technikákat bevetni, mint az árlejtés. Az árlejtés során a szerződést megszerezni kívánó cégek on-line (valós idejű) licitben vesznek rész, persze nem az árak felsrófolása, hanem pont a teljes költség csökkentése a cél. A legalacsonyabb végösszeget produkáló versenyző kapja meg a megbízást.

Sajnos Szabó Ákos nem talál megoldást arra, hogyan kellene ilyen és hasonló technikákat az állami apparátus által lebonyolított közbeszerzésekre alkalmazni. Pedig jó lenne megoldást találni, mert, ahogyan ő is írja, van már elég önkormányzat vagy állami apparátusi intézmény, amely a szakadék szélén áll anyagilag, vagy akár egy lépéssel előrébb is.

Csakhogy ezt nem lehet privát cégeknél bevett módszerekkel elérni.

Két dolgot érdemes megfontolni.

Először is, ha állami intézményekről van szó, az egyszerű jogszabály, előírás, törvénycikkely már elég kellene, hogy legyen. A mostani, Bajnai kormány nagy sikerrel veszi az akadályokat ilyen téren, több értelmes törvényt sikerült fedél alá hozniuk, mint azelőtt. Szóval elő kell írni, és kész.

Másodszor pedig, ha nagyon akarjuk, valahogyan még lehetne egy személyes jellegű bónuszcsomagot is hozzácsapni, de szerintem ennek túl sok értelme nincs. Hiszen az apparátusban dolgozók számára pont a közbeszerzéstől való függetlenség lenne az egyik fontos alapfeltétele annak, hogy az részlehajlás nélkül folyjon le. Másrészt pedig az állam soha nem volt, nem is lehet profit orientált, vagyis nincs olyan mechanizmus, amely az év végén a költség megtakarítást, mint a profit maximalizálásának egyik útját tudná előserkenteni.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy a költségeket, a kiadások mértékét ne tartsa szem előtt az állami apparátus. Sok minden más mellett a holland központi költségvetés pont azzal tűnik ki az európai sorból, hogy éveken át pozitív mérleget hoz évvégenként, vagyis kevesebbet költ, mint a költségvetése engedné.

Ha valamiféle serkentést akarunk a közhivataloknak adni, az al lehetne, hogy azzal az összeggel fogják a következő évi költségvetését csökkenteni, amennyivel az ezévit túllépte. Ezzel azt a fontos üzenetet küldve, hogy a pénz, a köz pénze véges. Hiszen az állam se izzadja a pénzt, csak úgy magától, hanem az adófizetők verejtékén él meg, azt osztja el újra.

Ezt kellene látni már. A felelősségtudat, ami a köz javával való sáfárkodáshoz kell, nem jelenti azt, hogy magánszemélyként járjon el az ember. Még ha a gondolkodásmód, és rendelkezésre álló pénz megfelelő felhasználásának gyarkolása gyakran ahhoz is áll közel.