Megnéztem újra a Bokros évértékelő és programbemutató beszédét (akinek kedve van hozzá, itt és itt és itt és itt teheti meg). Kiváncsi voltam arra, hogy miként is reagálok az első meglepetések elmúlása után.
Meg kell hagyni, fején találja a szöget, amikor az erős állam ellen, és az okos államért érvel. A bokrosi szóhasználatban az erős állam egyenlő a nagy, hatalmaskodó, a vállalkozói szférától hitelt elszívó állammal. Az okos állam pedig a szolgáltatásokat hatékonyan, olcsón és jó minőségben előállító államnak felel meg.
Érdemes elidőzni már csak ezen az utolsó definíción.
Bokros ugyanis nem azt vallja, hogy az állam majd jön, lát és győz, hanem azt, hogy az állam, csak úgy mint megannyi, a gazdaságban résztvevő szereplő, része a történésnek, része a termelésnek. Csak nem porszívót, bort, búzát vagy békességet, hanem szolgáltatásokat termel. S ha az állam nem lenne monopolista helyzetben ezen szolgáltatások előállításában, vagyis ha normális körülmények, piaci körülmények között "versenyezne" az állam, s ezt nem hatékonyan teszi, nem olcsón, és jó minőségben tenné, akkor bizony "kiversenyezné" őt egy másik vállalat vagy vállalatok együttese, akik ezt meg tudják tenni.
Csak hogy az állam monopolista helyzetben van, amit aztán rendesen ki is használ.
Elég, ha valaki megvizsgálja, hogy pontosan mennyit is költöttünk az elmúlt években a belső adminisztrációs rendszerek fenntartására. Arra, hogy a belső, állami szolgáltatásokat "előállítsuk".
Akárhogyan is nézzük, ez a költségvetési kiadásnövekedés nem járt együtt ugyanilyen mértékű szolgáltatás növekedéssel. Arról nem is beszélve, hogy mindemellett még hatékonysági növekedést is kellene produkálni.
Amit fontos a fenti, nyakló nélküli növekedés mellett figyelembe venni, az a bruttó nemzeti termék alakulás ugyanezen időszakban, az IMF oldaláról.
S ezt itt a nagy baj, kérem szépen.
Vagyis, hogy a központi költségvetési kiadások összege sokkal nagyobb mértékben nőtt az elmúlt öt évben, mint a bruttó nemzeti össztermék (a 2004-es évet 100%-nak véve). Vagyis, hogy a kettő nincs egyensúlyban.
Hiszen, ha a belső költségnövekedés meghaladja az össztermelés növekedését, akkor ez rövid ideig még fenntartható, hiszen például a hosszútávú összgazdasági növekedést szolgálhatja. Hosszútávon, cél nélkül azonban ez nem vezet semmi jóra.
Erről beszél Bokros, amikor azt mondja, hogy az állam rátelepedett a gazdaságra, hogy a normális esetben a vállalkozások számára hozzáférhető pénzügyi eszközöket feléli.
Ezért kell erős állam helyett okos állam. Hogy a GDP és a belső államháztartási költségek arányát visszaállítsuk legalább a 2004-es szintre. Ami nem kevesebb, mint 2 ezer milliárdos csökkentést jelent.
Csak legyen, aki ezt okosan teszi.
