Dvorak megint elnyomott egy kiabálósat arról, hogyan is tették magukat tönkre a nyomtatott sajtó prominens képviselői. Arról, hogyan tették a helyi híreket lehetetlenné a szindikált (vagyis a nagyobb újságok által licenszelt) cikkekkel, amelyeket egyszerűen átvenni, s a helyi újságírót meneszteni sokkal könnyebbnek tűnt, legalábbis eleinte. Most aztán az USÁ-ban elérkeztek ahhoz az állapothoz, hogy nagyjából 5 egymástól nem teljesen független hírforrás van. A többi copy&paste.
S hogy a játék vége már az lett, hogy igaz ugyan, hogy a nagy 5 azt szeretné, hogy az általuk kitalált, megírt tartalomért valaki fizessen (havi alapon vagy cikkenként), de ha a fél ország ugyanezen cikkeket veszi át, és teszi közzé teljesen ingyen, akkor ennek így tényleg semmi értelme, főleg akkor, ha a Google segítségével tényleg két pillanat múlva ugyanaz ingyen olvasható.
Az iPad viszont (remélhetőleg) arról szól, hogyan is tudják magukat az újságok megmenteni.
Erre a legjobb példa a Wired magazinnál most végbemenő, kifejlődő változás (részletek itt). Ami nem más, mint az a folyamat, ahogyan a szerkesztők úgy alakítják át vagy módosítják a nyomtatott formában vagy az weboldalon megjelenő információt, hogy újságszerű, de mégis interaktív módon jelenjen az meg.
Miről is van szó?
A weboldal pontszerű navigálást tesz lehetővé, sőt erőltet. Minden oldal teljes értékű, ha valaki rákattint. Innen rendszerint legegyszerűbb a főoldalra, vagy az oldalhoz tartózó szekcióhoz visszakerülni. Úgy beleolvasni, mint az újságot szokás, vagyis gyorsan átlapozva belekukkantani, és aztán tetszőleges helyen megállva az olvasást elkezdeni, azt egy weboldalon nem lehet.
Az újság vagy hetilap viszont pont ettől érdekes. Vagyis attól, hogy nagyon gyorsan át lehet lapozni a tartalmat, ami után az ember vagy elölről nekikezd, és végigolvassa, vagy csak belelapoz, és kiszemezgeti, ami tetszik. Ezt nem lehet megtenni egy weboldalon, hiszen egyszerűen nincs rá mód. A tartalmat úgy lerövidíteni, mint teszik azt néhány nagyobb újság webportálán, hogy aztán, ha valakit érdekel a téma, arról tovább tud olvasni, az újságban nem lehet, hiszen fizikailag ez képtelenség. A részleteket vagy kinyomtatják, vagy nem.
Pont itt a lényeg. Pont ennek a két, látszólagosan egymásnak ellentmondó igénynek az összepárosításától forradalmi az iPad, s ez az, amit még csak kevesen látnak (szerencsére a Wired-nél már igen). Vagyis hogy egyszerre adja meg az újságnál megszokott gyors átlapozás lehetőségét a pontszerű navigálással együtt. Egyszerre lehet vele a tartalmat gyorsan áttenkintenie, de utána "minőségben", részletekbe menőig beleásnia magát az embernek.
Azt se felejtsük, hogy a két funkció pont a képernyő két, egymással derékszöget bezáró oldalával azonosítódik. Vagyis vízszintesen a gyors lapozás lehetőségét, függőlegesen pedig a teljes történetet, az elmélyülést, a tartalom részleteit szolgáltatja.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy mindemellett még pont azt az elemi, taktilis érzékelést is nyújtja közben az iPad, amitől az újságolvasás egy teljesen más élmény, mint a böngészés (ami ilyen szempontból tényleg steril, hacsak valakinek nem szokása a monitor bökdösése).
Remélhetőleg a Wired után egyre többen jönnek majd erre rá. Mert az iPad tényleg forradalmian új.
