Lengyel László legújabb írása, "A belgák hova álljanak?" elgondolkoztatott a mai politikai helyzetről. Az írás a választók, a középen álló választók (a "belgák", akik ugye se nem vallonok, se nem flamandok) bizonytalanságát és a mostani választási apátiájukhoz vezető utat írja le. Azt az állapotot, amelyben a középen állóknak a kétharmad nem sokat jelent, szűk rétegen kívül a szocialistákra nem fognak sokan szavazni, s mindemellett megfelelő ellenvetése szinte mindenkinek van az MDF, az LMP vagy a Jobbik ellen.

Lengyel a kérdést nyitva hagyja az írás végén, pedig a válasz egyértelmű.

A mostani kialakult helyzet ugyanis szembeszökően hasonlít arra a sablonhelyzetre, amikor a nő ott ál, széjjeltárt karokkal a ruhásszekrény előtt, pont akkor, amikor valami nagy durranással egyenértékű valamit kellene felöltenie, s csak annyira futja, hogy "Nincs egy rongyom, amit felvegyek...".

Pedig a szekrény tele van. Van jobb, rosszabb, színesebb, szürkébb, visszafogottabb vagy harsányabb darab benne, nem is egy. Van választási lehetőség dögivel.

Csak mégsincs mit felvenni.

Ha jobban belegondol az ember, a ruhatár sem magától teremtődik a szekrénybe. Az ember rendszerint hosszas tervezgetés, vásárlás, gyűjtögetés után jut el abba az állapotba, hogy a szekrény tele van mindenféle jóval (rosszal, ízlése válogatja). A ruhásszekrénynek mindig személyes története van. Pont az a karját széttáró személy, aki szerint egy tisztességes rongya sincs, amit felvehetne, ügyködött azon, hogy a szekrény tele legyen, és pont azokkal a ruhadarabokkal, amelyeket most oly egyszerűen semminek tekint.

Valahogyan így vagyunk most mi is, így vannak a "belgák" is a pártokkal. Az elmúlt néhány évben, évtizedben, mondjuk a rendszerváltás óta keményen dolgoztunk azon, hogy a mostani politikai helyzet, a mostani politikai pártok, a "felhozatal" olyan legyen, mint amilyen. Vagyis a nagy kérdés nem az, hogy hova álljanak a "belgák", hanem az, hogy miért is jutottunk ide.

S pontosan ezért nem fogadom el a Lengyel által felvetett kérdés nyitvahagyását sem. Hiszen a válasz egyszerű, s minden gyerek tudja.

Hova is álljanak a "belgák"? Hova is álljon a középre húzó, higgadt, szociálisan érzékeny (és érintett), demokratikus, munkát, jövedelmet, jogot és kötelességet elismerő réteg akkor, ha a mostani választáson egyszerűen nincs kire szavazni? Ha nincs olyan párt, amely az érdekeit és értékeit képviselné?

A sarokba.