A Facebook a világ harmadik legnagyobb népességgel bíró 'országa'. 550 milliós tagságával csak Kína és India előzi meg, az Egyesült Államok és Európa is kisebb népességgel bír. S országnak eléggé különleges. Legalább nyolc okból is.
Nézzük sorjában.
Először is azért, mert csak olyan lakosai vannak, akiknek netes hozzáférése van. Vagyis, hogy nincsenek olyan lakosai, amelyeknek nincs vagy nem volt netes hozzáférése, legalábbis akkor, amikor tagokká váltak.
Másodszor azért, mert olyan ország, amely egyszerre nincs sehol és van mindenhol. Bár a súlypont még mindig Amerika, több mint 145 millió felhasználóval, a 'maradék' viszonylag átlagosan van elosztva, csak néhány kivétellel. A szokásos kivételek, mint Irán és Észak-Korea mellett Kína vagy aránytalanul alulreprezentálva, hiszen itt az állam blokkolja a hozzáférést.
Harmadszor azért, mert Facebook egy olyan ország, ahol rengeteg olyan dolgot tesznek önként a lakosok, amiért máshol fizetni kellene őket. Semmit sem 'kell' megnyomni, semmire sem 'kell' reagálni. Minden önkéntes. A felhasználók önként posztolnak (vagyis tesznek le szellemi értéket, mégha a tényleges értéke ennek időnként vitatható), osztanak meg képeket, posztolnak linkeket, kommenteket, s mindezt mindenféle fizetség nélkül.
S teszik ezt igencsak gyakran. A Facebook statisztikája szerint percentként nagyjából 510 ezer komment, 383 ezer 'post like', 232 ezer üzenet, 136 ezer fotófeltöltés, 99 ezer barátság elfogadás, 83 ezer 'status update', 79 ezer meghívás, 73 ezer oldal 'like', 66 ezer fotó taggelés és 55 ezer link megosztás történik. Ez összesen nagyjából 1 millió 790 ezer kattintással egyenlő percenként, ami több, mint Budapest lakosainak száma 2010-ben.
Negyedszer, a Facebook ennek a hatalmas mennyiségű adatáradatnak egyenes következményeként sokkal többet tud egy átlagos lakosáról, mint bármelyik ország titkosrendőrsége. Ez talán hihetetlenül hangzik, de a Facebook-on önként jelöli be az ember a teljes rokonságát, azt, hogy mit szeret, mint nem, hogy milyen reklámot csíp vagy utál, hogy mit vett, mit venne, és így tovább. Ennyire személyes jellegű információval ilyen nagy méretekben semelyik titkosrendőrség nem rendelkezik, egyszerűen azért, mert ők ezeket az információkat nem kapják, hanem meg kell szerezniük azokat. S ez pénzbe, energiába kerül.
Ezért is történik meg az, hogy az FBI vagy más országok rendőrsége megpróbálja rávenni a Facebookot bizonyos adatok átadására. Ezidáig sikertelenül. De pontosan emiatt a hatalmas, és személyes információktól hemzsegő, adathalmaz miatt más országok (Kína elsőnként) megtiltotta és központilag blokkolja a Facebook használatát (de mindez ellenére a Facebook több mint 92 ezer kínai felhasználóval bír).
Ötödször, Facebook ország fiatal de még sincs benne zendülés (vagy legalábbis nem látványos). A felhasználóknak kicsivel kisebb mint fele 25 évnél fiatalabb, kétharmada 35 évnél fiatalabb. S igaz ugyan, hogy a 70+ évesek feljövőben vannak, de ennek ellenére még nem nyugdíjotthon a Facebook. Ilyen fiatal típusú életfával megáldott országok két nagy gonddal szoktak küzdeni. Az egyik a radikalizáció és az azt követő forradalmi állapotok, ahol a rendszer megdöntése a napi rigmus. A másik a tipikusan magas munkanélküliség. Az elsőről biztosan tudjuk, hogy nem történik a Facebook-on. A másodikat kicsit rázósabb megítélni, és igazi adatok nélkül nem is lehet. Az én körömben, amennyire az én tudhatom, nem igaz.
A kettő persze könnyen magyarázható lenne azzal, hogy csak azok tudnak a Facebook-on jelen lenni, akiknek elég pénzük van ahhoz, hogy számítógéppel rendelkezzenek, de pl. csak az indonéziai felhasználók nagy százaléka internet kávézókból jelentkezik be, s van belőlük majd 30 millió. Vagyis nem tudni, hogy miért ilyen nagy a nyugalom. De van egy-két ország, ami katonatisztként fizetne, ha elárulná valaki a titkot.
Hatodszor, Facebook ország nagyon hatásos az emberi szokások gyors és szisztematikus megváltoztatásában. Erre irígy is rengeteg ember. Akár mennyire is hihetetlen ez, a legszemélyesebb szférában, a magánszférában változtatott rajtunk a Facebook a legtöbbet. Hiszen mondjuk 10 évvel ezelőtt igencsak elképzelhetetlen volt, hogy bizonyos napszakunk, napunk, hetünk, stb. történéseit ilyen következetesen megosszuk bárkivel, akárkivel, tetszésünk és Facebook-os beállítasaink szerint.
Lehet ez utálni és szeretni, de az biztos, hogy ennek a generációnak néhány év Facebook után teljesen más koncepciója lesz a magánéleti titoktartásról, arról, hogy milyen magánszférába eső adatai lehetnek (és lesznek, kétség nem fér hozzá) bármikor hozzáférhetőek.
Hetedszer, a Facebook információval tömi a felhasználókat. Persze minden ki lehet kapcsolni, ha akarja az ember, mégsem teszi ezt szinte senki. Hiszen, s pont ez az egyik legnagyobb vonzóereje a Facebooknak, ez az információáradat az, amire olyan sokan vágytak a 90-es évek óta. Arra, hogy az informatika segítségével végre többet és többször megtudhatnak azokról, akik igazán érdekli őket. Amikor csak történik valami.
A Facebook ilyen szempontból az időt kompresszálja, hiszen nem kell via-via, akárki által megtudni, hogy kivel és mi történik/történt, itt van az orrunk előtt. Mindig és folyamatosan.
De csak, ha akarjuk. Mert Facebook ország nem kötelező.
Nyolc.
