Megdöbbenve néztem a nol.hu-n, a legutóbbi Kentaur beszédhez kiválasztott fényképet. A képen a kormánytagokat mutatják hátulról a május 14-ei Országház előtti felsorakozáson. Ahhoz nem kell nagy divatszakértőnek lenni, hogy az ember megállapítsa, hogy az öltönyök bizony zakkantan állnak, sőt inkább lógnak a kedves kormánytagokon.
Akárhogyan is nézem, ez a kép sokmindent elárul a mai magyar politikai elitről.
Rossz szabású öltönyt hordani rosszabb, mint egyáltalán semmilyen öltöny sem viselni. Nem csak azért, mert nem áll az emberen a ruha, hanem lóg rajta, mint a szólásbeli gatya a tehénen. Hanem azért is, mert nagyon rossz üzenetet hordoz egy rossz szabású öltöny.
Hiszen vagy azért lóg valakin ilyen ruha, mert nem ért hozzá, hogy milyen lenne a jó, vagy azért, mert nem érdekli. Az első esetben, politikusként, az ember elvárná, hogy ha tisztában van valaki azzal, hogy valamihez nem ért, akkor megkér olyanokat, akik értenek hozzá, hogy tanácsukkal, hozzáértésükkel segítse őket. Ilyen esetben egy rossz szabású öltöny az illető önfejűségéről ad elsőkézből tanulságot. Ami a politikában, kivéve persze, ha valaki kétharmados többséggel uralja a tájképet, igencsak rövid felezési idejű hasadóanyag.
A második eset, amikor nem is érdekli őket, még rosszabb fényt vet az illetőre. Hiszen ilyenkor nem is érdekli, hogy amit visel milyen benyomást kelt másokban. Az ilyen nemtörődömségnek pedig nagy szokása, hogy nemcsak a ruházatra korlátozza magát.
Ahogy annak idején Hofi is mondta, gyerekek, ezeket az öltönyöket elszabtuk. Remélhetőleg a politikát még nem.
