Írja az index, hogy megint van valaki, aki a C64-t mint fenomént fel akarja támasztani. S nem arról van szó, hogy a régi hardware-t kiadják változatlanul, hanem, hogy a régi gép házát megtartva azt feltöltsék valamilyen, akármilyen, belsővel és operációs rendszerrel. Ahogy az várható volt, megint egy középszerű gép, Linux-szal megspékelve szerepel a rövidke specifikációs listán. Ami, csak úgy, mint az előző ezer és egy próbálkozásnál, el fog hasalni.
A Commodore 64-es, úgy tűnik, lassan a számítógépipar múmiája lesz. Csak úgy, mint az igazi múmiák, ez sem tud meghalni, hogy aztán csöndben és békében nyugodjék, valami oknál fogva mindig vissza kell térnie, fel kell élednie, hogy aztán megint meghaljon, ha még csak egy rövidke időre is.
Persze, az tagadhatatlan, hogy a régi C64-esnek, a maga idejében, nagy kultusza volt. Olcsó és az árához képest nagyon jó grafikájú gép volt, amelyet a EPROM-ba égetett BASIC-jének köszönhetően könnyű volt megtanulni programozni, még ha amatőr szinten is. Az assembly-je sem volt túl bonyolult, aminek következtében sokan, olcsón és sokféle játékot tudtak rá fejleszteni.
A húsz-huszonöt évvel ezelőtt, éppen akkor felfutó olcsó (játék)gépi piacon ez meghozta a sikerét. Na de hogy ezt most egy középszerű Linux-os géppel próbálja meg valaki feltámasztani?
Noooooormális?
Két nagy hibája is van ennek a próbálkozásnak. Az első szerint az, hogy nem a régi gépet adják ki, mint hardwaret, a másik pedig az, hogy nem a régi gép szellemét próbálják meg visszadni, vagyis azt, hogy kiemelkedő grafikai képességű hardware-t dobnak piacra sok játékkal és beépített, viszonylag egyszerű programozási lehetőséggel.
Vagyis egyrészről, ha valaki tényleg a C64-est szeretné visszahozni, akkor miért nem hozza vissza a C64-est? Vagyis, miért nem a régi specifikációk szerinti, a régi gép mását dobják piacra. Mai szemmel nézve nem kéne hozzá más, csak a régi BASIC jogcíme, majd minden nagyjából fillérekbe kerülne. Memóriából lehetne belőle többet beletenni, sőt, ha valaki tényleg rászánja az időt, a régi nagy slágereket akár EPROM-os szinten is bele lehetne tenni, így nem kellene a betöltésekkel bajlódnia (pedig azért a LOAD"$",8,1-nek is megvolt a varázsa).
A régi gépbe lehetne még egy hálózati csatlakozót is tenni, amivel egy központi szerverre tudna valaki felmenni, hogy a beépített játékokon felül újabbakat is le tudjon tölteni. Mivel C64-ről van szó, a hálózati csatlakozót pl. internetezésre használni nem volna ildomos. Egy tiszta, pjúriszt gépet kellene kiadni.
A nagy kérdés persze az lenne, hogy akkor most a C64-est, a C64-II, vagy inkább a C128-ast csinálja meg az ember, ha már egyszer nekifogott. De ezt hagyjuk annak, aki majd belefog.
Másrészről pedig, ha valaki tényleg a C64-es szellemét, a jó grafikát, könnyű programozást és játékok tömkelegét, akarná visszahozni, akkor nagyjából elkésett. Mert olyan gépek, amik áron alul nyújtanak magas grafikai teljesítményt, és sok játékot, már most is a piacon vannak. Konzoloknak hívják őket, és PS3, XBox360 és Wii nével futnak. A könnyű programozhatóság, az sajnos nem adatik meg, hiszen a mostani grafikai csippekhez már fel kell tűrnie az átlagembernek az ingujját, de ha valakinek tényleg a BASIC v2.0 hiányzik, egy emulátor könnyen megoldhajta a problémát. Lehet, hogy csak ezt kellene kifejleszteni (lehet, hogy már meg is van, nem tudom) ahhoz, hogy a régi C64-es érzése visszajöjjön a mostani 20-25 évvel idősebb generációnak.
Vagy pedig hagyni kellene, hogy a C64-es, mint megannyi más gép, aminek megvolt a varázsa a maga idejében, végre nyugodjék békében.
