Én nagyon örültem annak, hogy tegnap soktízezren, százezren felvonultak, hogy a Fideszbe vetett hitüknek és támogatásuknak adjanak hangot. Az indexnek köszönhetően azok is, akik nem vonultak fel meghallgathatták, hogy a kormány jó irányba halad. Nos, lassan mondom akkor, hogy a tegnapi felvonulásban kifáradtak is megértsék: a kormány jelenlegi (gazdaság)politikájának az irányával nem az a baj, hogy az "nem jó", hanem az, hogy az drága.
Az a gazdaságpolitika, amit Magyarország jelenlegi kormánya folytat, az megítélés és nézőpont szerint lehet jó vagy nem jó. Sokan vannak, akik szerint öngyilkossággal egyenértékűek a kormány megmozdulásai, hiszen lassan de biztosan vágjuk át a pénzügyi biztonságot adó főereket. Mások szerint igazunk van abban, hogy nem hagyjuk magunkat "kizsákmányolni", nem hagyjuk, hogy a nemzetközi pénzpiac spekuláljon ellenünk, hogy elvárjuk a kölcsönös tiszteletet. Ez mind ízlés, politikai meggyőződés kérdése. De nem is ez a baj itt.
A harmadik-utas, unortodox, magyar gazdaságpolitika legfőbb baja most az, hogy drága.
Nem holnap vagy tíz év múlva lesz drága, hanem már most az. A kormány 2011-ben a közigazgatási szerveken keresztül sikeresen elköltött 1734,4 milliárd forinttal többet, mint amennyi a zsebében volt. Leírom azoknak, akik azon csodálkoznak, hogy miért foglalkozom ezzel ennyit, hogy ez mekkora összeg is valójában:
1 734 400 000 000 Ft.
Ez fejenként (tízmillióval osztva az egyszerűség kedvéért) 173 400 forintnak felel meg. Fejenként ennyivel kaptunk többet, mint ami járt volna. S ezt a hiányt fedezni kell majd valamiből. Vagyis te is, én is vagy visszafizetjük azt, amivel többet kaptunk (munkavállalókét ez több mint négyszázezer forintra jön ki), vagy hitelt veszünk rá fel.
A jelenlegi (gazdaság)politikánk egyik nagy eredménye az, hogy hiába akarnánk hitelt felvenni, ennek az összegnek (és az előző adósságaink újrafinanszírozásához szükséges többi összegnek) a fedezetére már nem nagyon tudunk hitelt felvenni. Akarnánk mi nagyon, de nem nagyon hitelez már senki, vagy ha teszik, olyan drágán, hogy azt a kormány nem fogadja/fogadhatja el.
A deficitet viszont el kell tüntetni valahogy, hiszen az állam most tartozik. Ha nem fizet, akkor csődbe megy.
Én nagyon nem értek egyet a kormány gazdaságpolitikájával, de nekem nagyon úgy tűnt a felvonulók nyilatkozataiból, hogy ők teljesen normálisnak találják azt, hogy a kormány 2011-ben ekkora nagyságú deficitet produkált. Sőt, szerintük ez része a nagy tervnek, a szabadságharcnak. Ez így van jól.
Ezért is örültem, hogy ennyien felvonultak. Az arcukat felvették a médiás kamerák, a területfigyelő kamerák, a kormány beépített emberei. A kormány tudja, hogy ki volt demonstrálni, csakúgy, mint ahogy tudja, hogy ki szavazott rá, és ki nem. Százezres demonstrálóval számolva nem is számít több támogatásra a kormány, mint 17 millió 344 ezer forintra. Demonstrálóként ennyi.
Itt az idő, hogy a demonstrálók tényleges támogatásukról biztosítsák végre a kormányt. Elő a pénztárcákkal, tizenhét milliója minden felvonulónak kell, hogy legyen!
Mert ha nem lesz, akkor lehet a kormány iránya, célkitűzése jó vagy rossz, de attól még drága marad. Annyira drága, hogy a végén már nem fog működni.
