Írta az index, hogy a közigazgatásban dolgozók nagyjából ötszázalékát fogják rövid időn belül elbocsátani. Mélységesen együtt érzek mindazokkal, akiknek az élete áll a feje tetejére a munkahelyük elvesztése miatt. Nem lehet könnyű a mostani gazdasági helyzetben munkanélkülinek lenni, és új munkahelyet próbálni szerezni.
De ennek ellenére mégis nagyon örülök, hogy a kormány megmerte tenni ezeket a lépéseket. Hiszen a központi költségvetés hiánya több, mint öt százalék volt az elmúlt évben. S pont a hiány az, ami az adósságot generálja, ami miatt nemcsak a régi hiteleket kell majd újrafinanszírozni, hanem ezek mellé még újakat is fel kell majd venni.
A nagyobb baj inkább az, hogy a kormány megint először vág, és utána nézi, hogy van-e, vagyis, hogy volt-e értelme.
Egy rendesen működő közigazgatásban a termelékenységet előreláthatóan növelik, ezzel együtt a leépítések is előre tervezhetően történnek. Vagyis a termelékenység növelésének mellékhatása a fajlagos költségcsökkentés (előrelátható következménye a létszámcsökkentés).
Nem pedig előidézője úgy, ahogy a kormány csinálja most megint tűzoltás-szerűen. Ahogy az index írta:
A rendelkezés szerint a kormány az idei költségvetési hiánycél teljesítése és a hatékonyan működő állam kialakítása érdekében döntött a leépítésekről.
Vagyis a szekér húzza a lovat, mint ahogy az nálunk szokott lenni. Ahelyett, hogy a folyamatok elvégzését optimalizálnánk, hogy azon dolgozna folyamatosan (évről évre) minden minisztérium, hogy miként lehetne egyszerűbben, gyorsabban a rájuk kiszabott adminisztratív feladatokat elvégezni, semmi vagy csak kevés történik. Tegye a szívére a kezét mindenki: mikor történt meg utoljára meg vele az, hogy egy állami kötelezettség elvégzése alatt meglepődött, hogy lehet ezt így is, gyorsan, egyszerűen, az állampolgárok szempontjait is figyelembevéve végrehajtani?
Mivel a közigazgatás, a közalkalmazottak csesznek arra, hogy a termelékenységüket növeljék, a kormányra marad az ösztökélés feladata. Amit el is végez — s ebben mellette állok —, de mivel nincs más eszköze, hát azzal, ami a rendelkezésére áll: forrásmegvonással.
Lehet így is, csak így jobban fáj. Főleg azért, mert a forrás elvonás nem ösztökél teljesítmény növelésre, sőt rendszerint kontraproduktív hatást fejt ki. Azokat, akik a munkaerőpiacon is versenyképesek, nehezebb megtartani amikor a források csökkennek. S az erőforrás elvonás után még egyáltalán nem biztos, hogy idén nem fogunk megint katasztrófális mértékű közigazgatási hiányt kitermelni.
Vagyis sem azoknak nem finom, akik menni kényszerülnek, sem nekünk. De legalább ez is le van tudva.
