Sokan nem értik Ákost. Azt, hogy miért is csinálja, hogy mit is akar a zenével elérni, hogy miért sztár, hogy miért vonz sportcsarnok (vagy ha akar, színház) méretű embertömegeket, s hogy miért újul meg két-három évente, egyáltalán miért is csinálja még?
Főleg azért, mert Ákos újabban "csúnya" zenét ír. Vagyis olyat, amely nem véletlenül, hanem tudatosan próbál diszharmóniát, szerintem felesleges disszonanciát a dalokba beleszőni. S bár arról már én is írtam, hogy szerintem a új magasságokba való törés helyett egyre inkább azt keresi, hogy milyen minimális erőfeszítéssel tudja a tömegek ízlését vagy elvárását (alulról megközelítve) kielégíteni, egy dolgot azért nem szabad elfelejteni.
Ákos még mindig minőségi munkát végez.
S ez az, szerintem, ami még mindig vonzza a tömegeket. Nem a stílus, nem a dalszövegek, nem az üzenet, hanem az, hogy biztosak lehetnek abban, hogy a koncerten oda lesz téve az, aminek oda kell téve lennie, s hogy minőségi terméket, egy garantált szellemi értéket kapnak majd a pénzükért.
S pont ez az a hozzáállás, amit a politikai életből hiányolok.
Vagyis azokat a politikai "Ákosokat" hiányolom, akik az elmúlt húszegynéhány év alatt elkezdtek valamit csinálni, és minden évben, minden lemez kiadáskor, minden választáskor újat, jobbat próbálnak az asztalra letenni. Lehet, hogy más stílusban, éppen a kornak (vagy az elkövetkezőnek) megfelelő formában, de minőségi munkát próbálnak végezni.
S nem csak egyszer, egy lemez, egy turné, egy választás, egy választási ciklus alatt, hanem folyamatosan, évről évre, évtizedről évtizedre.
Ákos megél belőle. Ákos Magyarország igazi (s talán egyetlen) megélhetési zenésze.
Hasonló szempontok szerint vizsgálva egyből egyértelmű az is, hogy most Magyarországon nincsenek megélhetési politikusok. Igaz ugyan, hogy sokan mondják, hogy megélhetési politikusokkal van teli a parlament, de ez szerintem azért nem igaz, mert ha nem a parlamentben, hanem az üzleti életben próbálnának megélni azzal a teljesítménnyel, amelyet a parlamentben mutatnak fel, akkor nagy meglepetésben lenne részük.
Ugyanis nem tudnának. Pocsék, összecsapott, hibás munkát végeznek egy olyan munkahelyen, ahol a megoldások megtalálása és kiaknázása helyett az elodázás, a patthelyzet vagy a "politikailag elfogadható" félmegoldások a norma.
Egy megélhetési politikus, csak úgy, mint Ákos, a megélhetési zenész, olyan munkát tesz le az asztalra hétfőn, kedden, és a hét többi napján is, ami biztosítja, hogy a következő alkalommal is letehesse azt. S teszi ezt minden évben, egy karrier során. Nem azért, mert nem tudna mást csinálni, hanem azért, mert ezt választotta, és itt akar értéket teremteni. S már csak a mundér becsülete miatt is úgy teszi a dolgát, ahogyan azt ő maga is elvárná másoktól.
Bárcsak lennének igazi megélhetési politikusaink! Legalább olyan profik, mint Ákos az megélhetési zenésznek.
