Orbán Viktor október 24-i napirend előtti felszólalása nagyon megdöbbentett. Idáig is hallottam, amit mond, de csak most esett le, hogy mennyire nincs igaza abban, hogy Magyarország olyan útra lépett, amelyet, szerinte, külső segítség nélkül kell végigjárnunk. Idézem:

"A mi válaszunk erre csak az lehet, hogy nekünk a magunk útját kell járni, ragaszkodnunk kell a saját, sőt mondhatnám sajátos, észjárásunkhoz, és a saját, mondhatnám sajátos, megoldásainkhoz. Nincs kit másolnunk, nincs kinek a példáját követnünk. E pillanatban sehol nincsenek kész, használható tankönyvek, legfeljebb ezeknek a vázlatai körvonalazódnak. Az új recepteket most és nekünk kell, ráadásul a mindennapi küzdelmek során, kiokoskodnunk, kiizzadnunk magunkból. Továbbra sem szabad megijednünk a bátor és új megoldásoktól. És nem szabad azzal törődnünk, hogy mások mit szólnak mindehhez..."

Nooooormális?

Hol is kezdjem??? Három nagy gond van itt, amit orvosolni kell.

Az első a hibás érvelésben keresendő. Orbán Viktor szerint most Magyarország legnagyobb gondja az államadósság. A kamatokra kifizetett 1000 milliárd forint nagy összeg, meg kell hagyni. De ez sokkal kevesebb, mint amit minden évben kifizetünk a hatalmi szervek, az közigaztatás fenntartására, a TB alapok (közegészség és nyugdíj) finanszírozására vagy más szociális juttatásokra.

Érdemes a kettőt összehasonlítani. Míg az államadósság finanszírozára elmegy nagyjából 1000-1100 milliárd forint évente, addig a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásaira elmegy 4000 milliárd forint évente, és az államháztartás alrendszereinek támogatására (önkormányzatok, elkülönített pénzalapok, TB kiegészítés) elmegy 2300 milliárd forint. Szociális juttatásokra, közmédiára, fogyasztói árkiegészítésre, lakástámogatásra elmegy 1200 milliárd forint, míg a TB alapok (egészségügy és nyugdíj) felszívnak 4300 milliárd forintot. Még az állami vagyon kezelésére és egyéb kiadásokra (EU befizetésekre) is elver az állam 400 milliárd forintot.

Vagyis az az ezer milliárd forint, Hölgyeim és Uraim, nem is olyan nagy összeg. Éves szinten adósság szolgálatra és térítésre a központi költségvetés kevesebb, mint 10%-a megy el. A három nagy tétel a költségvetési szervek 30%-kal, az államháztartás alrendszerei 17%-kal és a TB alapok 32%-kal. Ezeken kellene változtani ahhoz, hogy az ezer milliárdot előteremtsük, s nem az adóterheken. A közigazgatás önmagában felelős 6300 milliárd forintnyi kiadásért. Ha csak 10%-kal tudnánk a központi szervek kiadásait csökkenteni, ez már majdnem megoldaná az adósságkezelés kérdését.

Csakhogy ehhez a Fidesznek Orbán Viktorral az élen hozzá kellene nyúlnia a magyar szent tehénhez: az állami alkalmazásban levő munkavállalókhoz. Ezt ígérte a Fidesz (a kisebb parlamentre emlékszik-e még valaki?), nem azt, hogy az adók mennyiségét és az elvonás mértékét fogják tovább növelni.

Itt jön a második pont. Orbán Viktor nagyot téved, ha azt állítja, hogy a kiadás csökkentésre nincsenek kidolgozott tervek, többszörösen kipróbált és bevált forgatókönyvek. Ha a parlament úgy akar dönteni, hogy elkezdi szisztematikusan lefaragni a központi szervek önmaguk működtetésére felhasznált kiadásait, akkor ezt bármikor megtehetné. Csak fel kellene lapozni a tankönyveket, amelyek a LEAN vagy a Six Sigma legjobb módjait mutatják be és elemzik. Mindent, amit ki lehetett találni, amit érdemes alkalmazni, azt kitalált és alkalmazott már az globális ipar. Magyarországnak nem kellene megint a kereket feltalálnia, Ehelyett elég lenne csak egy részét megfogadni annak, amit mások már tankönyvekben is leírtak, és elkezdeni alkalmazni ahhoz, hogy a belső kiadások csökkenjenek. Ahhoz, hogy pénzt teremtsünk elő azért, hogy az adósságunkat tudjuk csökkenteni.

A harmadik pont a legveszélyesebb. Mégpedig az, miszerint Orbán és a Fidesz azzal áltatja magát, hogy saját kútfőből majd okosabbak lesznek, majd gyorsabban és jobb megoldást találnak a mostani magyar makrogazdasági helyzetre. Pont ők azok, akik nem látják az elefántot a sarokban, de csak azért, mert ők maguk az elefánt: nem a bevételi oldalt kell, akármibe is kerül, növelni, hanem pont a közigazgatási kiadások azok, amiket csökkenteni kellene.

A bevételi oldalra a kormány már most is büszke lehet, adók és egyéb elvonások tekintetében már most is az élbolyba tartozunk a nemzetközi összehasonlításokban. A kiadási oldalon Magyarország egy hajóban evez a görögökkel: a magyar GDP nagyjából felét az államháztartási rendszerek és a TB alapok használják fel vagy osztják el újra. Ezt kellene csökkenteni, de sürgősen.

Az ezer milliárd kérdése meg is oldódna magától.