Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vasárnap Budapesten a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén elhangzott ajtatos szavai kinyomták a biztosítékot nálam. Elborult az agyam az index cikkét olvasva ezen a gyöngyszemen:

Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának. 

Ebben a két mondatban majdnem minden benne van, ami pontosan leírja, hogy miért is vált életképtelenné, nemcsak metafizikailag, de társadalmilag is elfogadhatatlanná a katolikus egyház a huszonegyedik század elejére.

Hiszen isten távlatában, értsd legalább pár évszázad, ha nem évezred, mindennek van valami értelme. Van értelme annak, hogy a rómaiak a korai keresztényeket üldözték, keresztre feszítették, az oroszlánok elé dobták. Megvan annak az értelme, hogy a középkorban szinte megállás nélkül folytak a keresztes hadjáratok és szedték áldozataikat a vallási alapokon folytatott háborúk. Megvan annak az értelme, hogy boszorkányokat üldöztek, hogy az inkvizíció milliók életének vetett véget. Megvan az értelme annak, hogy a jezsuiták által táplált szellemi felsőbbrendűségre hivatkozva más kontinenseken élőket öltek a hódító-felfedezők halomra. Megvan annak az értelme, hogy volt egy világháború, és utána volt még egy, ahol megint csak szektális alapokon írtottak embereket milliószámra. S megvan annak is az értelme, hogy a katolikus egyház, évszázados fertő és folyamatos szexuális zaklatásos viselkedése végre a napfényre került.

Engem egyáltalán nem érdekel itt és most, hogy az egyház szerint istennek mi a terve az emberiséggel az ő távlatában.

Az viszont igen, hogy hogyan meri Erdő Péter az egyház, a világ jelenlegi legnagyobb pusztító ereje, által véghez vitt attrocitásokat a szőnyeg alá seperni arra hivatkozva, hogy isten távlatában ennek van akármilyen értelme is?

S ne jöjjön most senki azzal, hogy közben mennyi jót tett, hiszen Hitler, Sztálin is tett jó dolgokat, nem is egyet. Sem az arány, sem az abszolút mértéke ezeknek a jótetteknek nem segít a károkozást elfedni. Hiszen a gyilkos is megy a börtönbe, akárhány társadalomért feláldozott órája, napja van a tarsolyban.

Ha van értelme, ha egy dolgot megtanulhattunk az elmúlt két évezred alatt az csak annyi, hogy ezt a köpönyegforgató, bizonyíthatatlan jogi és metafizikai alapokon álló (isten ugye nem létezik, hacsak valaki nem bizonyítja ezt kétségetelenül) szervezetet sürgősen be kellene tiltani, hiszen erkölcsileg, érzelmileg (és az évszázadok alatt anyagilag) is megrontja az embereket, szexuálisan zaklat, károkat okoz, egészségileg életveszélyes tanácsokat ad, s mételyként ül a társadalmon.

S ahogy az idézett szövegből kiderül, az egyház egyáltalán nem bánja, ha tönkretesszük a környezetünket. Egyáltalán nem bánja, ha valaki olyat tesz, amit nem szabad. Egyáltalán nem bánja a bűnt, mégha a saját soraiban is üti az fel a fejét. Hiszen gyakran elfeledjük, s ebben maga a katolikus egyház a legnagyobb segítség persze, hogy ez a szervezet tagjai is vétkeznek, gyakran horribilisan szörnyűeket ártatlanok és védtelenek ellen. Again and again.

S közben az egyház az "isteni" kártyát kijátszva folyamatosan megpróbálja velünk elhitetni, hogy a törvények felett áll. 

Nem véletlen, hogy pl. a holland miniszterelnök azt nyilatkozta néhány napja, hogy nem érdekli, hogy mennyire avultak el az ottani katolikus egyház által elkövetett szexuális zaklatások ügye, ő tárgyalásokat akar (ha jogilag erre van akár egy szikrányi esély is), mert enélkül az egyház továbbra is úgy fogja az ügyeit intézni, mintha a törvény felett állna. De nem áll a felett, akármennyire is szeretné.

Az egyház azt hiszi, hogy mi csak isteni távlatból szemléljük, hogy mi történik velünk. Azt reméli, hogy a bűnökért majd csak isteni távlatban kell bűnhődni. Pedig nem. Sem mi, sem a hatályos jogi rendszer nem hiszi ezt.

Abban biztos vagyok, hogy rengeteg pap és egyházi személy kerül pokolra. De ettől ez még nem szabad, hogy megmentse őket attól, hogy börtönben sínylődjenek az életük végéig a megbocsáthatatlan tetteikért.

Utána jöhet a pokol, ha már annyira hisznek benne...