Nem birom szó nélkül, amikor valaki a gondolkodás legkisebb jelei nélkül kijelenti, hogy régen jobb volt. A barokkos túlzásokkal tarkitott múltidézés talán még elfogadható egy osztálytalálkozón, vagy egy veterán összejövetelen, de máshol? Hadd idézzem a teljesség kedvéért (Pálmai úr jegyzete a Békési Újságban olvasható):
"Hol vannak a délelőtt valóban dolgozó, délután kedvtelésből sportoló lelkes amatőrökkel zsúfolt grundok? A szívvel-lélekkel végzett munka után megélt társadalmi élet színes kavalkádja hol marad? Amikor valóban csak a szív s lélek számított, esetleg egy flekken, sör, fröccs kíséretében."
Mikor is lehetett ez? Valamikor akkor, amikor még szombaton is dolgozni kellett egy fél napot, és utána jöhetett a foci, a sör vagy a fröccs, kinek mi. De miért is volt ez olyan jó, hogy a jegyzet irója oly mély érzésekkel ir ezen idillikusnak ható képekről?
Mert más nem volt.
Ma viszont van. A foci és sör helyett lehet olvasni, irni, szinházba, kiállitásra, könyvtárba, moziba menni, játszani (igy vagy úgy, akár a számitógép előtt), idegen nyelveket tanulni, utazni, internetezni, vásárolni, eladni, és még ezer más minden dolgot csinálni.
Nem is értem, hogy miért is volna jobb úgy, mint régen. Talán valaki elmagyarázza...
